Először töltöttek hosszabb időt nélkülünk a nagyok (eddig talán csak 1-1 alvás volt itt-ott), de most 1 hét vakáció a nagyiékkal! Több okból is jobb volt így, egy, hogy Apu nyugdíjas lett (Anyu is az lenne, de marasztalták), a fiúk korban megérettek egy kis külön kalandra, és harmadsorban muszáj volt, mert mindketten dolgozunk és be kellett vonni a segítséget.
Én csak péntek este mentem velük, hétfőn hajnalban jöttem is és irány egyenesen dolgozni, de még ez a két nap otthon is olyan jó feltöltődés volt.
Tűzött a nap, elém volt téve az étel, végig aludtam 2 éjszakát mivel nem volt Brúnó, kávéztam Nők lapját olvasva, a fiúkkal strandoltunk, csúszdáztunk, kártyáztunk és még egy nap Balaton is belefért.
Utána kicsit nehéz volt ott hagyni őket, mert főleg Robin mondogatta, hogy ne hagyjam ott őket és nem akar nélkülem lenni, az utolsó este mindketten sírtak, de rajzoltam nekik Anyu puszit, és mondtam, hogy majd minden este hívom őket, majd hajnalban kislisszoltam.
Első este még sokat beszéltek a telefonon, aztán már rohantak meccsezni, dartsozni, kutyát vinni stb. Szóval nagyon jól érezték magukat, rengeteget strandoltak, palacsintáztak, fociztak, horgásztak, rengeteg élménnyel gazdagodtak (remélem a nagyszülők is :-))
Nekem jobban hiányoztak, mint gondoltam volna (azt hittem, hú de gyorsan el fog telni a 7 nap, meg amúgy is fürdőszobát újítunk, ráadásul itt van még Brúnó tarcsiban) de olyan rossz volt este a nyitott szoba ajtójuk előtt elmenni és csak üres szobába kukkantani. Vagy reggel nem volt veszekedés, este mese olvasás és közben látni a sok napos strandolós képet és csak azt kívántam, hogy bárcsak én is még ott lennék velük!
Jó volt újra magamhoz ölelni őket hétfőn, Robin első mondata a reptéren az volt, hogy “Nagyon jó volt!!”

De a legcukibb mégis az volt, ahogy megörültek egymásnak, Brúnónak is nagyon hiányzott a két nagy, (a telefont ölelgette miközben beszéltünk), Robin Magyarországon sírt, hogy hiányzik neki Brúnó, amikor leszállt a gép egymást ölelgették és azon vesztek össze, hogy ki ül mellé a kocsiban

Szóval nem olyan rossz dolog, hogy rájönnek, hogy anya hiányozni is tud, hogy milyen jó újra látni egymást…ráadásul anyuék most még itt vannak egy hétig, itt is lehet még élvezkedni 🙂