Először töltöttek hosszabb időt nélkülünk a nagyok (eddig talán csak 1-1 alvás volt itt-ott), de most 1 hét vakáció a nagyiékkal! Több okból is jobb volt így, egy, hogy Apu nyugdíjas lett (Anyu is az lenne, de marasztalták), a fiúk korban megérettek egy kis külön kalandra, és harmadsorban muszáj volt, mert mindketten dolgozunk és be kellett vonni a segítséget.
Én csak péntek este mentem velük, hétfőn hajnalban jöttem is és irány egyenesen dolgozni, de még ez a két nap otthon is olyan jó feltöltődés volt.
Tűzött a nap, elém volt téve az étel, végig aludtam 2 éjszakát mivel nem volt Brúnó, kávéztam Nők lapját olvasva, a fiúkkal strandoltunk, csúszdáztunk, kártyáztunk és még egy nap Balaton is belefért.
Utána kicsit nehéz volt ott hagyni őket, mert főleg Robin mondogatta, hogy ne hagyjam ott őket és nem akar nélkülem lenni, az utolsó este mindketten sírtak, de rajzoltam nekik Anyu puszit, és mondtam, hogy majd minden este hívom őket, majd hajnalban kislisszoltam.
Első este még sokat beszéltek a telefonon, aztán már rohantak meccsezni, dartsozni, kutyát vinni stb. Szóval nagyon jól érezték magukat, rengeteget strandoltak, palacsintáztak, fociztak, horgásztak, rengeteg élménnyel gazdagodtak (remélem a nagyszülők is :-))
Nekem jobban hiányoztak, mint gondoltam volna (azt hittem, hú de gyorsan el fog telni a 7 nap, meg amúgy is fürdőszobát újítunk, ráadásul itt van még Brúnó tarcsiban) de olyan rossz volt este a nyitott szoba ajtójuk előtt elmenni és csak üres szobába kukkantani. Vagy reggel nem volt veszekedés, este mese olvasás és közben látni a sok napos strandolós képet és csak azt kívántam, hogy bárcsak én is még ott lennék velük!
Jó volt újra magamhoz ölelni őket hétfőn, Robin első mondata a reptéren az volt, hogy “Nagyon jó volt!!”

De a legcukibb mégis az volt, ahogy megörültek egymásnak, Brúnónak is nagyon hiányzott a két nagy, (a telefont ölelgette miközben beszéltünk), Robin Magyarországon sírt, hogy hiányzik neki Brúnó, amikor leszállt a gép egymást ölelgették és azon vesztek össze, hogy ki ül mellé a kocsiban

Szóval nem olyan rossz dolog, hogy rájönnek, hogy anya hiányozni is tud, hogy milyen jó újra látni egymást…ráadásul anyuék most még itt vannak egy hétig, itt is lehet még élvezkedni 🙂

Tombol a nyár és dőzsölünk a szülinapokban. Július 11-én megünnepeltük Brúnót és Augusztus 1-én Robint is. Végre, mert szegény nem elég, hogy középső, sorban a gyerekeknek neki van utoljára a szülinapja és mondogatta, hogy miért kellett neki augusztusban születnie, minden nap kérdezte, hogy neki mikor lesz már a szülinapja. Többek között ezért is előre hoztuk a zsúrját a suli utolsó hetére, hogy még ott tudjanak lenni a barátai. A játszóházba szeretett volna menni ilyen kis autókkal versenyezni, oda hívtuk 5 kis barátját. Azt hiszem jól érezte magát, Két hét múlva itthon is köszöntöttük, meg kapta a hőn áhított Real Madrid mezt (nagy Ronaldo mániás) és most otthon anyuéknál is kapott tortát és ajándékokat. Szóval bőven kárpótoltuk, hogy neki van “utoljára” a szülinapja.
Róla az előző posztban esett szó, hogy hirtelen hogy megnyúlt, megkomolyodott, kedves bátyó, kicsit civakodó öcsi.

A Kis Két Évesről is essen szó. Ő teljes erővel belépett, mit lépett, ugrott(!) az itt csak “Terrible Two” (szörnyű két éves)-nek nevezett korba.
Eléggé megnehezíti a mindennapokat mostanában. Az esti két ébredés még mindig alap. Ehhez a reggeli világosság miatt társult a hajnali 5-ös kelés. Plusz elkezdte a hisztizést. Olyan hisztiket vág le, hogy csak nézek. A két nagyobb ilyet soha nem csinált. Talán a Robin egyszer-kétszer ha nagyon fáradt volt.
Na a de a Kis Főnök! Hisztizik ha nem azt a poharat kapja amit kingondolt, ha nem ehet reggelire nyalókát, ha ki merem cserélni a pelenkáját, ha nem kaphatja meg Benji legó készletét, ha túl süt a nap, ha nem süt a nap, ha hideg a víz, ha nem nyitva az ajtó, ha zárva az ajtó. És még milyen hisztik! Igazi földhöz vágódós, ordítós, test megfeszítős hisztik. Huh. Nagyon fárasztó. Pláne, ha dolgoznom is kéne itthon mellette. Pláne, hogy vége a sulinak és a két nagy is vagy itthon van, vagy ide-oda hordozom őket. Pláne, hogy a nyaralásunkat is szervezem, pláne, hogy főzni-mosni kell…stb…stb. Szóval kicsit megtépázódtak az idegeim. De legalább azt mondják, hogy amelyik gyerek ilyen hisztis két évesen az könnyű tini lesz (és vica versa). Meglátjuk…
És legalább Angliában idén nyáron végig süt a nap! Ok, kiégett a fű, de nyár van, pancsi, vizipisztoly, heverészés, szülinapozás juhí!!!