Nőnek, idősödnek, komolyodnak, merészebbek.
Főleg Benjinél szembetűnő a változás, tavaly ilyenkor még félt mindentől, új helyzettől, új emberektől, magasságtól, gyorsaságtól stb.
Idén viszont nem gőzi feszegetni a határait. Minden sulis versenyre benevezi magát, minden sportot ki akar próbálni, egyedül akar a boltba menni, simán elment a cserkész ottalvós táborba.
Wales-ben voltunk egy hétig megint az Oscarékkal és nem volt szikla, amit meg nem mászott volna (szörnyű volt, az én szemem előtt már zuhat lefele, már jöttek a mentőhelikopterek, miközben ő a szikla peremről integet)
A patakhoz, ahová tavaly beestek a kötélről és trauma volt (mondjuk az is főleg nekem), könyörögve kérték, hogy had menjünk megint el.
A víztől sem fél már, rohan, úszik, alá merül

Robint eddig sem kellett félteni, de ő meg megy gondolkodás nélkül utána, nem érti, hogy ő még csak 6 éves, nem tudja a 8 méteres sziklát szandálban megmászni. Megy, tántorítatlanul. Makacs. Azt mondják felnőtt korban ez jó lesz, nem lehet majd átgyalogolni rajta. Ő is elkezdte a cserkészetet, számolta vissza a napokat, rohant be (abszolút más volt ez a kezdés, mint amikor Benji kapaszkodott a lábamba 2 évvel ezelőtt). Már voltak kenuzni is, ott is elsőként tette fel a kezét, hogy menni akar, kétszer is. Semmi félsz nem volt benne.

Mi lesz itt a harmadikkal?! Lehet fel kellenne emelkni a családi baleset biztosítás összegét?