Mindketten szabit vettünk ki és irány 10 nap Magyarország, úgy, hogy még a céges laptopot is otthon hagytam, csak pihenés, család, evés-ivás-kirándulás!
Az idő is kegyes volt hozzánk mert míg Angliában itthon 7-8 fokok voltak, addig Magyarországon otthon felkúszott 20 fokig a hőmérő. Ó napsütés, de vártalak! Ki is maxoltuk a 10 napot, volt állatkert, csúszdapark, kirándulás, étterem, mozi, nekem színház. Egy kis kóstoló abból, hogy mi lesz ha Nagyi és Papi végre nyugdíjasok lesznek…

Választások is voltak otthon, sajnos itt a kimenetel úgy alakult, hogy a “szabad” napok pont véget értek. Nincs szabad sajtó, nincs jogállam, a választási törvény úgy lett alakítva, hogy marad a 2/3-os többség és az “illiberális demokrácia”. Ami már nem demokrácia, mert a fél ország félelemben él, hogy ha véleményt nyílvánít elveszti az állását, nem jut helyzetbe ha kormány szólamait fújja. Ha nem tetszik a Sorosozás, migránsozás, akkor le vagy hazaárulózva. Szomorú, nagyon szomorú és félve nézem, hogy alakul a helyzet otthon. Ahogy le lett az oktatás építva, az egészségügy borzasztó helyzetben van, 800ezer magyar hagyta el az országot az elmúlt nyolc évben. Bárcsak lenne jobb, bárcsak tartanánk Európa felé, és nem megint Kelet felé maradoznánk le és ne megint csak Sport szeletet, magyar Kapucínert lehessen kapni a boltban, ne áhítozva járjunk Bécsben Milka csokiért. Mert lassan megint itt leszünk.

Szerencsés vagyok, hogy Angliában meg van mindenünk, szabad vélemény nyílvánítás, építő viták, gyerekközpontú, differenciált oktatás. De ez mégsem a hazám, remélem hamarosan számunkra is élhetővé válik és nem a migránsozás, vállrándítás (hogy lehetne rosszabb is) a korrupció elfogadása jelenti majd az értéket.