Tavasz sajnos még mindig nincs. Nagyon rég nem éreztem ilyen hosszúnak a telet. Már nagyon csak gyűrjük a napokat, szenvedés már a bentlét, a fiúk is csak egymást nyúzzák. Legyen már kicsit jobb idő, lehessen már kiülni a kertbe, focizzanak, bicajozzanak, fára másszanak a fiúk, igyünk hideg fehér bort kora este miközben frissen vágott fű és török szekfű illat leng a levegőben. Legyen már tavasz!!!

Addig is eljött az első cserkész tábor ideje. Illetve az első tavaly volt, de oda még nem mert elmenni Benji. Idén viszont már ő kérte, hogy had menjen. Kaptak egy kis listát, maguknak kellett bepakolni (persze szigorúan ellenőriztem, hogy meglegyen a meleg pizsi, zsepi, nyünyü, zseblámpa, fogkefe stb).
Próbáltam az aggódást elnyomni, és lelkesedést mutatni felé de miután becsukta maga mögött az ajtót megszállt a mélabú (megintcsak: legyen már tavasz!), olyan nagy már….napról napra felvet valamilyen ötletet ami arra utal, hogy egyre jobban szeretné függetleníteni magát. Mikor sétálhatok el egyedül a kisboltba? Fizethetek én? Elbiciklizhetek az Oscarékoz egyedül? Majd én kiszedem magamnak a reggelit. Öntök magamnak üdítőt, nem kell segíteni. És akkor jött a Szeretnék az ottalvós táborba menni. 7.5 éves még csak. Mi lesz még? Kicsit hosszabbra és hosszabbra kell engedni a pórázt, és egyszer csak már nem marad több póráz a kezemben…Leválik, elmegy, önálló lesz. Jó lesz, de kicsit minden hosszabbra engedésnél beleremeg a szívem….

É

s ezt éljem át még plusz kétszer….