Megkezdtük az új esztendőt és a január már el is telt. Jobb is, hogy letudtuk. Nagyon nem szeretem a januárt. A karácsony már messze van, a tavasz még messze van, pénze nincs az embernek, hideg van, nagyon kell keresnem ilyenkor a pozitív, jó dolgokat. De csak letudtuk és eljött végre a Február amikor már voltak dolgok amiket lehetett várni. Lesz suli szünet, megyünk haza, lesz cirkusz, hó, nagyipapizás, talán pihenés is.
Ráadásul a készülődést előbbre is lehetett hozni, mert jött hozzánk Dina 10-én, hogy együtt menjünk haza. Így már január végén el kezdhettük a visszaszámolást, hogy hányat kell aludni, hogy jöjjön a Dina. Tervezték előre, hogy hova fognak bújni, ha megérkezik a repülőről, előre borítékolták, hogy a Papi biztos küld kaparóst, hogy lesz túró gombóc, Túró rudi.
A hideget leszámítva tök jól sikerült az egy hét, nagyon jó volt, hogy itt volt a testvérem és a fiúk nagynénije és végre vele is tölthettek tartalmas időt, nem csak a nagyszülőkkel. És egyszer sem vesztünk össze 😮

Viszont voltunk kisállat farmon, játszón, hidegben kirándulni, vásárolni, sütizni.
A legtöbbet Brúnó tudta kihasználni Dinát, mert kettesben voltak a héten, amíg én dolgoztam. Innen jön a “Néééééééééni”, csak így hívta Dinát lazán. Néni. ennyi. Nem kell itt a fakszni. Kaja kell? Nééééééniiii. Fel akar ülni a székre? Nééééééénniiii! Ki akarok szállni a kiságyból? Néééééééénnnniiiii! Told ide kisautót? Nééééééééénni!!! (o.k. volt Didi néni is). De legalább elnevezte valahogy. Engem még mindig nem akar Maminak hívni csak azért se. Daaaaaaaaaadddy, Nannnny, most már Nééééééééééni. Mami? Nagyon ritkán. Tudja mondani, de ha kell valami és engem akar, akkor Daddy vagyon vagy Nany. Nem leszünk így jóban. Már azt is tudja mondani, hogy “Google” és gyakrabban mondja is. (Van egy Google hangszórónk, amihez lehet beszélni, hogy Google, játszd le ezt a számot és játsza is a zenét.) Most már minden hangszóróhoz Google-özik. Mami? Sehol sincsen.
Na de ha egyszer beindul! reméljük….