Rég vége,  mégis még abból a három hétből töltekezem, olyan jó volt. Jó volt Balatonon lábat lógatni gyerekeket kergetni, kiolvasni egy könyvet gyerekkönyvet felolvasni, napozni homokozás közben vállat süttetni. De olyan sok mindent sikerült csinálni, kirándultunk, Sopronban is voltunk Nicola családfáját kutatni, megnéztük a Tapolcai barlangot (amire örökre emlékezni fogok, mert majdnem elsírtam magam annyira üvöltött végig Brúnó :-(…de maga a hely csodás, csak vissza kell mennem megnézni kevésbé stresszes körülmények között), Badacsonyban meglátogattuk a Laposa birtokot, csodaszép helyen van, finomak a borok, de lassú volt a kiszolgálás, Szigligeti várat is megnéztük, maga Szigliget is csodás, egy kis ékszer dobozka a régi zsupfedeles házikókkal. A parti étterem nagyon jó, nagyon kedves a tulaj, a vár lába alatt a fagyizó is csodás. A gyerekek számára persze mindez csak nyűg volt (ok, a fagyizást leszámítva), ők egész nap vizibolháskodtak, matracoztak, Brúnó a strand összes labdáját megkergette, a nagyok röpiztek, fociztak.
Budapesten is sikerült rengeteg mindent megnézni, Benji a Brúnó Budapesten című könyvől csomó mindent megismert. Hajókáztunk, Margit szigeten bicajoztunk, voltunk a várban, megmásztuk a Gellért hegyet, hajókáztunk, Lukács fürdőztünk, strandoltunk, tüzijátékot néztünk. Hú de tartalmas volt…

Csak a  hazafelé utat kellene kitörölnöm a memóriámból. Esti 7-es gép, egyedül a három fiúval, már fent a meleg gépen, amikor is technikai probléma miatt nem engették felszállni a gépet, 2 órát kellett egy másikra várni (fent a gépen 3 éhes gyerekkel, alvás idúben), átcuccolni a másik gépre, túlélni a 2 órás repülő utat. Nem volt könnyű de nagyon örültek a fiúk amikor meglátták Richardot, Brúnó már messziről mutogatott a kis dagi mutató ujjával vigyorogva amikor meglátta.

Azóta már a suli is elkezdődött, visszaállni látszik minden a régi kerékvágásba…