A labdamán

Még Magyarországon vagyunk, túl vagyunk 2 hét Balcsin, szuper volt (képek később otthonról), de muszáj a Kicsiről megemlíteni, hogy iszonyat labda fan lett. Mit Gombóc Artúr a csokival, nem számít, hogy kis labda, nagy labda, puha labda, kosár labda, strand labda, csak gömbölyű labda legyen.

Első szó töredéke is ez, hogy BA, mutat minden labdára és extázisban ismételgeti, hogy Ba, Ba, Ba. Értsd: Ide nekem azt a labdát de azonnal.
Felébred, körbenéz, felfedezi a legeldugottabb labdát és máris kezdi még párnagyűrött fejjel, hogy “Ba. Ba. Ba.” De legalább reggel elvolt azzal fél óráig, hogy dobálgatta a nagy kosárlabdákat, majd értement, újra dobta, felvette, újradobta…
Sőt a kis focilabdát profi módon vezeti egy lábbal. Vicc nélkül.

A Balatoni strandon is gond volt vele, mert levadászta az összes látótávolságban lévő labdát, kicsit égő volt 17-szer is elvinni a hisztiző gyereket ugyanazon pokrócon napozó embertől, mert csak néhányan szánták meg annyira, hogy kicsit odaadják neki a labdájukat.
Mert persze a sajátja az nem kellett neki, hiába vettünk három különbözőt, neki mindig a másik kellett.

Kis Puskás lesz belőle mindenki meglátja…