Úgy látszik csak arra várt, hogy 1 éves legyen. Egy hétre rá, minden előjel nélkül 6-ig aludt reggel, igaz, hogy később aludt el, kb 9-kor, na de így is már automatikusan nyílt a szemem 1 körül, nézem a monitort…semmi…alszik. 3 körül is megébredtem, gondoltam megnézem lélegzik-e. Igen. Alszik. 5 körül is ébredtem, nem hiszem el. Már vissza se tudtam aludni, mert gondoltam, hogy úgy is mindjárt ébred. De nem, végig aludt! Ezt azóta is megismételte, minden nap legalább 4-ig alszik. Kivéve tegnap mert szegénykém megkapta az egy éves oltásait. 4-et! Kettőt-kettőt a két combijába. Az elsőnél még hős volt, a másodiknál már görbült a száj, a harmadiknál már sírt, hogy azért ez már mégis csak sok, a negyediknél már keservesen bömbölt, hogy na álljon meg már a menet! 😦
A rendelő előtt várták a fiúk és olyan aranyosak voltak, amikor kijöttünk végig puszilták, hogy “ne sírj, mindjárt elmúlik, ügyes vagy”. Szegénykémnek nagyon fájhatott ez a négy oltás, este végig nyöszörgött, kicsit be is lázasodott és másnap is csak ölben akart lenni és nyüszögött, ahogy totyogott a kis tuskó lábaival. De szerencsére ma reggelre már semmi baja, és este is csak egyszer ébredt. Remélem megtartja ezt a jó szokását mert olyan jó aludni!

Közben végre itt is eljött a vakáció, megkapták a fiúk a “bizonyítványukat”, ami végül is egy szöveges értékelés a fejlődésükről, és alig várom, hogy megkapjuk, mert egész évben a két szülőin kívül nagyon nincs más visszacsatolás.
Mindkettőjükre nagyon büszke vagyok, Robin van lemaradva írásból de mit várunk egy még 4-5 évestől, abszolút behozza majd. De írják,hogy milyen illedelmes, segítőkész, megosztja  a játékait, vannak barátai, megemlítették a kis szerelmét is, akivel már az esküvőt tervezik. Szépen olvas de a kedvence a matek és a számolás.
Benjinek meg a tudományos dolgok, kiemelték, hogy nagy a fantáziája, szeret történetek írni, kreálni, egy barátja van és nyitnia kéne többiek felé.
Holnap elvisszük őket pizzázni, hogy megünnepeljük a két nagy iskolást!