….és nincs megállás!

1 hét és 1 éves, a tortájához biztos rohanni fog, mert rohamosan fejlődött a járása. Mindenhol próbálgatná, jön-megy a tuskó lábacskáival. Két közlekedési formát ismer, a totyogást és a popó cipeltetést. Jön-megy, amíg el nem fárad, majd ha elfáradt nem nyugszik amíg fel nem kéredzkedik a kezünkbe és nem cipeljük mindenhová. Ha leülni merészelnénk (mert valljuk be 11 kilót cipelgetni nem kis feladat) befeszíti magát, ordít amíg újra fel nem állnunk. Ha letenni merészelnénk detto. Így legtöbbször egy lábamba kapaszkodó majdnem egyévessel csinálom a dolgom. Így keverem a vacsit, így csináljuk a házi feladatot, így festem ki a szempillám, mosom a fogam.
Ő a leganyaragacsabb gyerekünk, a másik kettő szeparációs szorongása smafu volt Brúnóéhoz képest 🙂