Átaludta végre!

Úgy látszik csak arra várt, hogy 1 éves legyen. Egy hétre rá, minden előjel nélkül 6-ig aludt reggel, igaz, hogy később aludt el, kb 9-kor, na de így is már automatikusan nyílt a szemem 1 körül, nézem a monitort…semmi…alszik. 3 körül is megébredtem, gondoltam megnézem lélegzik-e. Igen. Alszik. 5 körül is ébredtem, nem hiszem el. Már vissza se tudtam aludni, mert gondoltam, hogy úgy is mindjárt ébred. De nem, végig aludt! Ezt azóta is megismételte, minden nap legalább 4-ig alszik. Kivéve tegnap mert szegénykém megkapta az egy éves oltásait. 4-et! Kettőt-kettőt a két combijába. Az elsőnél még hős volt, a másodiknál már görbült a száj, a harmadiknál már sírt, hogy azért ez már mégis csak sok, a negyediknél már keservesen bömbölt, hogy na álljon meg már a menet! 😦
A rendelő előtt várták a fiúk és olyan aranyosak voltak, amikor kijöttünk végig puszilták, hogy “ne sírj, mindjárt elmúlik, ügyes vagy”. Szegénykémnek nagyon fájhatott ez a négy oltás, este végig nyöszörgött, kicsit be is lázasodott és másnap is csak ölben akart lenni és nyüszögött, ahogy totyogott a kis tuskó lábaival. De szerencsére ma reggelre már semmi baja, és este is csak egyszer ébredt. Remélem megtartja ezt a jó szokását mert olyan jó aludni!

Közben végre itt is eljött a vakáció, megkapták a fiúk a “bizonyítványukat”, ami végül is egy szöveges értékelés a fejlődésükről, és alig várom, hogy megkapjuk, mert egész évben a két szülőin kívül nagyon nincs más visszacsatolás.
Mindkettőjükre nagyon büszke vagyok, Robin van lemaradva írásból de mit várunk egy még 4-5 évestől, abszolút behozza majd. De írják,hogy milyen illedelmes, segítőkész, megosztja  a játékait, vannak barátai, megemlítették a kis szerelmét is, akivel már az esküvőt tervezik. Szépen olvas de a kedvence a matek és a számolás.
Benjinek meg a tudományos dolgok, kiemelték, hogy nagy a fantáziája, szeret történetek írni, kreálni, egy barátja van és nyitnia kéne többiek felé.
Holnap elvisszük őket pizzázni, hogy megünnepeljük a két nagy iskolást!


Az utolsó első

Bekapcsolódott ő is a nyári szülinaposok közé, mostantól minden nyári hónapban ünnepelhetünk egyet, van egy Ikrek, egy Rák és egy kis Oroszlánom.
Ránk kúszott ez a szülinap észrevétlenül, bár a fiúk már régóta mondogatják, hogy mennyit kell még aludni Brúnó szülinapjáig. (és persze Robin már a sajátját számolja vissza). Nagyon ajándékkal nem készültünk, csak egy tologatós kis konyhát nyertem neki az ebayen, és persze amit barátoktól kapott. Lélekben annál inkább próbáltam minden percet kiélvezni, mert többet nem sütök első szülinapi tortát (saját gyereknek), és még ennek ellenére is úgy érzem, hogy csak kapkodok az elmúló idő után. Olyan gyorsan nőnek, Brúnó is napról napra változik, ügyesedik, okosodik. Esténként csak beosonok a szobájukba és magamban suttogom, hogy “megállítanám, de nem lehet….

Ébredéskor megpuszilgattuk, Richarddal megemlítettük, hogy egy éve ilyenkor már készítettek és a szemüveges kedves műtős köppenyujját szorongattam. Már iskolában voltak a fiúk, amikor 9-kor megpuszilgattam Brúnó kis buksiját, hogy most emeltek ki és mennyire hálás vagyok, hogy lett egy harmadik kisfiunk és, hogy pont ő az. Annak ellenére, hogy egy akarat bajnok és hogy az egy éves szülinapja egyben hivatalosan is egy év mióta nem aludtam át egy teljes éjszakát.
Egy kedves, bújós, nagyon anyás, mosolygós, orr ráncolós kis napsugár. Most már jön-megy, integet, táncol, próbál puszilni de inkább lefejel. Nagyon szereti a társaságot, a testvéreit, unatkozik velem itthon, nem szeret enni, este kétszer ébred, szereti a kis muszlin kendőit gyűrögetni, este velük csicsizni. Szeret lépcsőzni, szereti ha csibészkedhet, kajánul visszaröhögni ránk, imádja az esti fürdőzést, a kertben mászkálni, a zöld paradicsomaimat leszedegetni, majd az ismert kaján vigyort felcsillantatni.  Szereti a konyhaszekrényt kipakolni, a zenélő játékokat és most már az új tologatós konyháját.

Boldog 1 éves szülinapot gyönyörű gyerekünk!

Megindult

….és nincs megállás!

1 hét és 1 éves, a tortájához biztos rohanni fog, mert rohamosan fejlődött a járása. Mindenhol próbálgatná, jön-megy a tuskó lábacskáival. Két közlekedési formát ismer, a totyogást és a popó cipeltetést. Jön-megy, amíg el nem fárad, majd ha elfáradt nem nyugszik amíg fel nem kéredzkedik a kezünkbe és nem cipeljük mindenhová. Ha leülni merészelnénk (mert valljuk be 11 kilót cipelgetni nem kis feladat) befeszíti magát, ordít amíg újra fel nem állnunk. Ha letenni merészelnénk detto. Így legtöbbször egy lábamba kapaszkodó majdnem egyévessel csinálom a dolgom. Így keverem a vacsit, így csináljuk a házi feladatot, így festem ki a szempillám, mosom a fogam.
Ő a leganyaragacsabb gyerekünk, a másik kettő szeparációs szorongása smafu volt Brúnóéhoz képest 🙂