12-3-5-6. Az éjjeli ébredések száma. Azaz Brúnóé, nekem meg muszáj csatlakozni. Valahogy beállt erre a ritmusra és akármivel próbálkozunk nem tudjuk megnyújtani ezeket az alvás szakaszokat.
Este 8-kor megissza a kis tejcijét, bealszik szépen, éjfél körül kel először, addig nyüszög amíg meg nem ihatja az újabb adag tejet (próbáltunk kegyetlenek lenni és nem adni neki, hátha hozzászokik, de nem az én szívemnek találták ki az éhes gyerek sírást), ezt megismétli 3 körül újra, majd 5-kor és 6 felé kel végérvényesen.

Ebből következik, hogy fáradt vagyok. Nagyon fáradt. Több mint fél éve nem aludtam át éjszakát. Richard néha besegít de egy kezemen meg tudom számolni hányszor. Ok, reggel legalább átveszi őket, így hétvégén ráhúzhatok egy-két órát reggelente (bár ezt sokszor 3 fiús kiabálós háttér zajban kell megtenni)

Most voltunk otthon is, nagy reményeket fűztem hozzá, de sajnos nem sikerült aludni otthon sem. Ráadásul Richard sem jött, így még a reggeli lepasszolás is elmaradt.
Legalább kárpótolt, ahogy reggelente jött Benji, majd Robin, bebújtak az ágyamba Brúnó mellé, és ott beszélgettünk, nevetgéltünk, Brúnót ajnároztunk amíg Anyu fel nem ébredt és ő is csatlakozott Brúnó ajnározáshoz.
Az egyik ilyen összebújós reggelen Benji olyan kis boldogan mondta, hogy “Annyira szeretem a családom”, hogy minden fáradtságom elfelejtettem. Annyira aranyos nagy szívű gyerek. Még itthon is mondta, hogy hiányzik neki, hogy nem jöhet át a Brúnóhoz reggelente.

Hazafelé egyedül jöttem velük vissza, eléggé be voltam rezelve, de igazából most már lehet rájuk számítani, nagyon aranyosan segítettek. Dina is eljött velem a repülőig (meg van annak az előnye, ha valakinek a testvére a reptéren dolgozik ;-)), a repülőn a nagyok tableteztek, olvastak, ettek, a Kicsit kellett csak szórakoztani. A végén az útleveles sort és a csomag várást már túléltem.

Most már itthon, visszatért minden a megszokott kerékvágásba…fiúk suliban, mi Brúnóval itthon. Nagyon sokat fejlődött az elmúlt időszakban. Kijött két fogacskája, jön-megy négykézláb, teljesen kihagyta a fóka kúszást. Imádja magát felhúzni lépcsőn, kisszéken, asztalon, combunkon, ahol éri, és ilyen fél ülésben üldögél. Ezért a kedvenc helye mostanában a lépcső alja, felmászni nem tud, de ott üldögél, gügyög, prüsszög, ütögeti a lépcsőt és jó 10 percekig el van magában 😀