És erre a beírásra már két hete készülök, ugyanis azóta jöttünk vissza otthonról, ahol élveztük az őszi szünetet. Már nagyon kellett, hiszen Húsvétkor voltunk otthon utoljára és már elvonási tüneteim voltak. Dunát akartam látni Gellért heggyel, villamosokat eldöcögni, káposztát, gombócot, lebbencs levest enni, színházba, művész moziba menni, beszélgetni, és még abban is reménykedtem, hogy kialudhatom magam.

Hát ez utóbbi nem nagyon sikerült, mert Brúnó még mindig rettenetesen alszik nem alszik. Ráadásul sikerült valamilyen takonykórt elkapni, így szegénykém szopni se tudott nagyon, így a két hét az ő dajkálásával telt és nem nagyon tudta az egyébkén “bűbáj gyerek” oldalát megmutatni. De azért legalább dajkálásban volt legalább még 3 pár kéz, aki boldogan átvette. Kétszer-háromszor még vissza is tudtam feküdni reggel pár órára. Az is rengeteget jelent.

Feltöltődni viszont sikerült és a nagyfiúk is nagyon élvezték az otthon létet. Külön jó volt, hogy velük is tudtunk négyesben lenni, ami annyira látszott főleg Benjin, hogy szeretett. Voltunk a Miniverzum mini villanyvasút városban, amit nem tudom eldönteni, hogy a fiúk vagy Richard élvezett jobban…Voltunk cirkuszban, nagyon tetszett nekik. Voltunk négyesben a csúszda parkban, itt láttam a legjobban, hogy Benjinek mennyire számít, hogy vele cápázunk, kergetjük a vízben, ráfigyelünk. Kis Bobó meg mindenben megy utána. Ő is egyre bátrabb és az utánozás miatt otthon sokkal többet beszélt magyarul is, mégha ez inkább utánzás még.

Anyuékkal voltak kisvasútazni, játszóházazni is, Apuval bicajoztak az új bicajjal, rengeteget csocsóztak, levelet söpörtek, Dédikéztek. Addig én is töltődtem, megnéztük a Pál Utcai Fiúkat a Vígben, ami meglepően jó volt, azt hittem gyerek darab jellege lesz, de nem szuper volt a zene, nagyon jó rendezés, előtte boroztunk is kicsit. Kellenek az ilyen napok is. Még akkor is ha lemaradtam arról, hogy Benji hogy biciklizik a nagy bicajon….