Drága Kis-Nagy Fiam,

Tudod az úgy van, hogy a lányok nem vallják be ha szerelmesek beléd, ne törjön össze a szíved.
Annyira nagyon megörültél szerdán, futva jöttél elém, hogy jó híred van a Kloé is szeretne a feleséged lenni. Te már régóta (úgy 2 éve) emlegeted, hogy a Kloé lesz a feleséged, eltervezted már hol fogtok lakni, sőt még azt is mondtad egyszer, hogy alig várod, hogy a Kloé hasában is kisbaba legyen (amikor én terhes voltam).

Kérdeztem, hogy honnan tudod, hogy a Kloé is a feleséged szeretne lenni…azt mondtad, hogy az Olivia mondta amikor sorban álltatok és a Kloé visszamosolygott rád. Annyira örültél ennek, hogy “könnyes lett szemed, de nem a szomorúságtól, hanem ezek öröm könnyek voltak”. Ilyen a szerelem kisfiam. Teljesen megértettem, hogy otthon rögtön szerelmes levelet kezdét írni, hogy szereted és tetszik a mosolya. Egész alvásig a Kloé volt a téma, értem is, hogy nem akart kimenni fejedből, ha szerelmes az ember tényleg nem tud másra gondolni.

Másnap alig vártad, hogy odaadd a leveled a Kloénak, még az sem tántorított el, hogy én megpróbáltalak lebeszélni róla, mert féltettelek nehogy kinevessen valamilyen érzelmetlen nagyfiú. De nem, a szerelmes lovagot nem lehet eltántorítani.
Csengettek és én elengedtem a kezed nagyfiam, Te futottál a sorba, oda-oda pillantottál Kloéra, a táskádban ott lapult a szerelmes üzenet. Nagyon furcsa volt otthagyni téged aznap és hazamenni, tűkön ülni egész nap,hogy vajon mi történt, vajon oda merted-e adni és reméltem senki nem nevetett ki. Nagyon furcsa így elengedni a kezed és bízni benne, hogy már nagy vagy és minden rendben lesz.

Viszont délután sajnos morcosan jöttél haza, ledobtad a táskád és elpuffogtad, hogy oda akartad adni a levelet Kloénak de ő azt mondta, hogy ha odaadod neki, akkor ki fogja dobni és nem akar a feleséged lenni. 😦
Szinte éreztem, ahogy az én szívem is meghasad, semmi nem maradt az előző napi nagy vidámságból. Annyira sajnáltalak, de persze próbáltam mondani, hogy nem is baj, a Kloé nem is annyira aranyos, de te még így is megvédted, hogy akkor még a barátod és igenis aranyos…

Nem is tudom mit mondhatnék, bárcsak át tudnám venni tőled a szívfájdalmad, de tudod sajnos ilyen az élet, sokszor fogsz még csalódni emberekben, de túl leszel rajta, az a fontos, hogy Te maradj kedves és érzelmes (hidd el, azt szeretik a lányok)!
Nem gondoltam volna, hogy már 6 évesen kell neked magyaráznom, hogy ne add fel, lehet Kloé még meggondolja magát.

És tudom abszolút nem használ ilyenkor, de hidd el, hogy jön majd az a lány, aki értékelni fogja a kedves leveleid és akinek szintén könny szökik majd a szemébe ha rámosolyogsz.
Én meg megtanulom addig elengedni a kezed…
(vagy nem…)