Kis Bobó is elindult a nagybetűsbe…olyan hihetetlen és olyan önállóan, sírás nélkül, nagyfiúsan ment, hogy megszakad a szívem abba, ahogy rohan az idő. Még jó, hogy van egy kis Brúnónk és még élvezhetem kicsit ezt a kisbaba-kisgyerek létet.

Robin már inkább Benjivel van egy szinten, nagyon összenőttek, jókat játszanak , harcolnak együtt, Robin mindenben Benjit utánozza, de ez segített abban, hogy vidáman kezdje az iskolát, mert Benji nagyon várta, számolta vissza a napokat, hogy újra felvehesse a piros pulcsit. Így Robin is nagyon lelkes volt az első nap reggel. Egyedül csengetéskor bizonytalanodott el kicsit, amikor sorba kellett állni és be kellett menni az épületbe, akkor azért hozzámbújt kicsit…Azóta van két kis barátja is, és egy Gabriel, akit nem szeret, mert állítólag mindenhova követi. 🙂 Szegény Gabriel…

Benjivel is találkoznak szünetekben és ebédkor, Benji szerint figyelt rá. Bár lehet inkább fordítva van, mert Robin bátorítja sok mindenben Benjit. Robin amúgy is mini-tini korszakát éli, ha mi A-t mondunk, akkor ő B-t, mindenben ellenkezik. Még akkor is, ha csak annyit jegyzünk meg, hogy esik az eső, már jön a kontra, hogy “Nem esik!”, vagy mondom, hogy megeresztettem a vizet, már hallom is, hogy “nem eresztetted!”. Fel kel kötni a gatyánkat az biztos. Az a szerencséje, hogy ilyen cuki, mosolygós, bújós feje van!