Drága kisfiam…

Drága Kis-Nagy Fiam,

Tudod az úgy van, hogy a lányok nem vallják be ha szerelmesek beléd, ne törjön össze a szíved.
Annyira nagyon megörültél szerdán, futva jöttél elém, hogy jó híred van a Kloé is szeretne a feleséged lenni. Te már régóta (úgy 2 éve) emlegeted, hogy a Kloé lesz a feleséged, eltervezted már hol fogtok lakni, sőt még azt is mondtad egyszer, hogy alig várod, hogy a Kloé hasában is kisbaba legyen (amikor én terhes voltam).

Kérdeztem, hogy honnan tudod, hogy a Kloé is a feleséged szeretne lenni…azt mondtad, hogy az Olivia mondta amikor sorban álltatok és a Kloé visszamosolygott rád. Annyira örültél ennek, hogy “könnyes lett szemed, de nem a szomorúságtól, hanem ezek öröm könnyek voltak”. Ilyen a szerelem kisfiam. Teljesen megértettem, hogy otthon rögtön szerelmes levelet kezdét írni, hogy szereted és tetszik a mosolya. Egész alvásig a Kloé volt a téma, értem is, hogy nem akart kimenni fejedből, ha szerelmes az ember tényleg nem tud másra gondolni.

Másnap alig vártad, hogy odaadd a leveled a Kloénak, még az sem tántorított el, hogy én megpróbáltalak lebeszélni róla, mert féltettelek nehogy kinevessen valamilyen érzelmetlen nagyfiú. De nem, a szerelmes lovagot nem lehet eltántorítani.
Csengettek és én elengedtem a kezed nagyfiam, Te futottál a sorba, oda-oda pillantottál Kloéra, a táskádban ott lapult a szerelmes üzenet. Nagyon furcsa volt otthagyni téged aznap és hazamenni, tűkön ülni egész nap,hogy vajon mi történt, vajon oda merted-e adni és reméltem senki nem nevetett ki. Nagyon furcsa így elengedni a kezed és bízni benne, hogy már nagy vagy és minden rendben lesz.

Viszont délután sajnos morcosan jöttél haza, ledobtad a táskád és elpuffogtad, hogy oda akartad adni a levelet Kloénak de ő azt mondta, hogy ha odaadod neki, akkor ki fogja dobni és nem akar a feleséged lenni. 😦
Szinte éreztem, ahogy az én szívem is meghasad, semmi nem maradt az előző napi nagy vidámságból. Annyira sajnáltalak, de persze próbáltam mondani, hogy nem is baj, a Kloé nem is annyira aranyos, de te még így is megvédted, hogy akkor még a barátod és igenis aranyos…

Nem is tudom mit mondhatnék, bárcsak át tudnám venni tőled a szívfájdalmad, de tudod sajnos ilyen az élet, sokszor fogsz még csalódni emberekben, de túl leszel rajta, az a fontos, hogy Te maradj kedves és érzelmes (hidd el, azt szeretik a lányok)!
Nem gondoltam volna, hogy már 6 évesen kell neked magyaráznom, hogy ne add fel, lehet Kloé még meggondolja magát.

És tudom abszolút nem használ ilyenkor, de hidd el, hogy jön majd az a lány, aki értékelni fogja a kedves leveleid és akinek szintén könny szökik majd a szemébe ha rámosolyogsz.
Én meg megtanulom addig elengedni a kezed…
(vagy nem…)

 

 

 

2 hónapos poszt

Bizony-bizony, már ennyi idő eltelt, megkapta az első oltásait, szépen kerekedik (úgy látszik ami tejem van az legalább tápláló). Ő is cipelteti a popóját, mint a nagy fiúk tették. Vagy eszik, vagy alszik, vagy járkálni kell vele, magában sajnos nem nagyon van el. Bár ez természetes, nem véletlenül hívják ezt az időszakot 4. trimeszternek. Nagyon eddig rutin nem alakult ki, csak úszunk az árral, de ő egyre mosolygósabb, kiváncsibb. Csak ne lenne ilyem nehéz! 3 hét alatt 2kg-t hízott! Most már 6.3kg! Három szép daliás lovagom lesz!

Iskolába jár az egy (meg most már a kettő is…)

Kis Bobó is elindult a nagybetűsbe…olyan hihetetlen és olyan önállóan, sírás nélkül, nagyfiúsan ment, hogy megszakad a szívem abba, ahogy rohan az idő. Még jó, hogy van egy kis Brúnónk és még élvezhetem kicsit ezt a kisbaba-kisgyerek létet.

Robin már inkább Benjivel van egy szinten, nagyon összenőttek, jókat játszanak , harcolnak együtt, Robin mindenben Benjit utánozza, de ez segített abban, hogy vidáman kezdje az iskolát, mert Benji nagyon várta, számolta vissza a napokat, hogy újra felvehesse a piros pulcsit. Így Robin is nagyon lelkes volt az első nap reggel. Egyedül csengetéskor bizonytalanodott el kicsit, amikor sorba kellett állni és be kellett menni az épületbe, akkor azért hozzámbújt kicsit…Azóta van két kis barátja is, és egy Gabriel, akit nem szeret, mert állítólag mindenhova követi. 🙂 Szegény Gabriel…

Benjivel is találkoznak szünetekben és ebédkor, Benji szerint figyelt rá. Bár lehet inkább fordítva van, mert Robin bátorítja sok mindenben Benjit. Robin amúgy is mini-tini korszakát éli, ha mi A-t mondunk, akkor ő B-t, mindenben ellenkezik. Még akkor is, ha csak annyit jegyzünk meg, hogy esik az eső, már jön a kontra, hogy “Nem esik!”, vagy mondom, hogy megeresztettem a vizet, már hallom is, hogy “nem eresztetted!”. Fel kel kötni a gatyánkat az biztos. Az a szerencséje, hogy ilyen cuki, mosolygós, bújós feje van!


 

A felmentő sereg

Itt volt a felmentő sereg Nagy Kacsa és Nagy Viziló személyében. Vagyis nálunk járt Nagyi és Papi és ilyen indián nevekkel látták el őket a fiúk. (A Nagy Kacsa név eredete pedig megmarad családi titokként :-))

Nagyon jó volt, hogy itt voltak, és abszolút le lettek fárasztva azt hiszem…Na de ha valakinek 3 fiú unokája van az kösse fel a gatyáját/szoknyáját. Reggeltől kezdődött, alighogy Benji kinyitotta a szemét és a látóterében feltűnt a Papi már kezdte “Papi, lehet Unózni?” “Lehet focizni?” Rengeteget játszottak, magyarjuk is fejlődött, Robin is nagyon sok mindent ismételgetett és kitünő az Unó-magyarja…Mivel szünidő volt a fiúknak így próbáltunk programot szervezni nekik, voltunk Szafari parkba, kirándulni, tóban fürdeni, rengeteget bicajoztak, fagyiztak (khm khm Nagy Viziló…)

Brúnó is agyon lett dajkálgatva, el lett kapatva, mert azóta csak én maradtam hogy járkáljak vele. Sajnos egy nagyobb alvás viszont azóta is várat magára.