Kb. egy hónapja kezdett el mozogni az első kis foga, iskola után szaladt hozzám fülig érő szájjal, hogy végre mozog! Már nagyon várta, mert már jó pár barátja elbüszkélkedett vele, hogy kiesett az első foguk. Azóta minden nap kérdezgette, hogy mikor esik már ki, és nézzük meg, hogy már mennyire mozog.
Aztán tegnap, amikor a dokihoz mentünk Robin horkolásával a parkolóban megbotlott és hopp a kis fogacska kiesett….a fehér kavicsok közé…Nagy riadalom, hogy hogy fogja odaadni a fogtündérnek de szerencsére 5 perc keresgélés után megtaláltuk a kis fogacskát.
Szerintem aznap nem volt nála boldogabb ember az egész Földön. Mindenkinek mutogatta mosolyogva kis hézagot, McDonaldsban, boltos néninek, cipő boltban…
Otthon levelet írt a fogtündérnek, hogy legyen mit a párnája mellett hagyni, mire jön a fogacskáért a fogtündér. (Itt Angliában a párna alá teszik a gyerekek a kiesett fogat és reggelre a “fogtündér” egy pénz érmét hagy helyette).
Benji beleírta, hogy örül, hogy kiesett a foga és reméli, hogy kap egy válasz levélkét.
Így miután elaludt fogtündér lett belőlem, írtam a nevében egy kártyát, hogy köszönöm a szép fehér fogacskát, csak így tovább és mossa mindig reggel-este a fogait, legyen jó és szeretem. Persze 1 fontot és fogkrémet is hagyott tündér…
Alig bírt elaludni, fent akart maradni meglesni a fogtündért, másnap reggel pedig lelkesen ébredt, mutatta nekünk, mi mindent hagyott neki a fogtündér. Annyira imádom ezt a gyermeki ártatlanságot, hogy a legkisebb dolog képes akkora örömöt okozni nekik. Bárcsak mindig így maradnának, csillogó szemű, mosolygós, boldog manók..