Szétreped a lelkem a büszkeségtől

Tegnap volt Benji második szülőije. Illetve kettesben (vagy hármasban, ha az apuka is el tud menni) beszélgetés a tanítónénivel.
Csupa jót hallotam róla. Az olvasása egy 6.5 éves szintjén van, egy évvel előbbre jár, mint amire a kora szerint képes lenne. (azt hiszem feladom a parám, hogy Richardtól örökölte a dyslexiát), írásban is meghaladja a korosztályát. Büszkén hallgattam, ahogy mesélte a tanító néni, hogy múlt pénteken miután megjöttek a Legoland-ből, fogalmazást kellett írniuk arról, hogy mi tetszett a legjobban, és Benji állítólag egy A4-es oldalt betöltött. A tanító szerint ez elég ritka az ő korában és meg is mutatta az igazgatónak, hogy milyen ügyes. ♥♥♥
Matekból szeptemberben, amikor felmérték még nem a szintjének megfelelő, de most februárban, amikor újra mérték már 6 évesnek megfelelő a matek tudása is. 4 hónap alatt 11 hónapnak megfelelő szintet ugrott.
Nagyon büszke vagyok és szerencsések vagyunk, hogy ilyen iskolában tanulhat, ahol nincs teljesítmény kényszer, felelés, jegyek (sőt, most, hogy belenézhettek a munkafüzetükbe, láttam, hogy itt azt tanítják, hogy maguk nézzék végig, amit írtak/számoltak és értékeljék maguknak egy mosolygós/szomorú/semleges smiley-val, ami arra tanítja őket, hogy vegyék észre a különbséget maguk is a jó és rossz között)
Amikor rákérdeztem, hogy mennyire javítsam ki a helyesírást, vagy gond-e, hogy tükörfordítja a betűket, a tanító néni mondta, hogy ebben a korban természetes, majd belejön.
Örülök, hogy a gyerekeket a maguk képességeihez mérik, minden játékos, pl azt is elmagyarázta a tanítónéni, hogy ne várjam, hogy a gyerek megértse papíron, hogy 6+6=, de ha odarak elé 12 kockát és megkéri, hogy felezze el, Benji gond nélkül megcsinálja. Vagy lemérnek dolgokat, hogy mi hosszabb, boltost játszanak pénzzel, olyan feladatokat kapnak, hogy a legkevesebb érmével fizessen valamit, ami 12 penny pl.
És mindenzt 5-6 évesen. És imád iskolába járni! Így is lehet.
Ráadásul ma délután egész délután kint voltak az udvaron, fa hasábokból kellett libikókát építeni, lemérni, hogy mi a nehezebb, saraztak, leveleket gyűjtöttek, állatokat utánoztak és a végén ittak egy forró csokit, hogy felmelegedjen a kezük.

Ennyit az iskoláról, hétvégénk is nagyon jól sikerült, Boriéknál voltunk, csak sajnos most csak két napot, így hamar elrepült. Leeds várába mentünk el (köszönjük a belépőt Kriszti/Laci!), nagyon megérte, gyönyörű vár, szép parkkal, érdekes történelemmel, szuper játszótérrel, sólymászattal, labirintussal. Simán eltöltöttünk ott egy fél napot. (igaz a hazafelé út kalandos volt, lemerült telefon, ritkán járó vonat…de fáradtan de mégis hazaért mindenki)
Várunk Titeket is hozzánk tavasszal!