Ebben a sorrendben, és mindkettőt nagyon vártuk. Edward az osztály macija, akire minden héten más vigyáz és dokumentálni kell a kis naplójában, hogy kinél mit csinált. Dinát meg nem kell bemutatni.
Még pénteken a játszóházban sokat szórakoztak Edwarddal, de a nagy ugrálásnak meg lett a böjtje, mert még aznap este Benji kihányta a vacsoráját és egész este fent volt 4-szer hányni. De egyem a szívét, olyan kis hős volt, nem panaszkodott, sírt, csak “tette a dolgát”. Emiatt a hétvégénk otthon maradósra sikeredett, ráadásul Dina is hányt vasárnap, így a búcsúvacsora is elmaradt.
Viszont öröm az ürömben, hogy vasárnap reggelre leesett a hó, amit a fiúk már nagyon vártak (konkétan a Mikulástól is ezt kérték) Benji ezer éve vágyott hógolyózni (mindig emlegeti, hogy úgy szeretne megint hógolyózni, mint a Mimiéknél). Meg lett az öröm, mert délelőtt, amíg tartott az a kis hó, jól megdobáltuk a Dinát 🙂
A múlt hét viszont horror volt, pont miután Dina elment, Richard nyakában valamilyen ideg beállt, iszonyat fájdalmai voltak, és semmit nem tudott mozogni. Nagyon megérezni, ha kiesik valaki, a munka mellett,  házi írni, gyerekeket hozni-vinni, ruhát gyorsan kimosni, mesét mesélni, vacsit csinálni. Minden este kipurcantan dőltem ágyba, a mosogatni való pedig 3 napig tornyosult…
Szerencsére péntekre jobban lett, így ő is el tudott az első ultrahangra jönni, hogy megnézzük a legkisebb családtagot. Szerencsére minden ok, pont a korának megfelelő méretű (ami meglepett, mert ez az első terhesség, hogy nem azzal kezdik, hogy “jé, már egy héttel  nagyobb a baba”. Valami talán van a lába között, de ezt csak mi találgattuk, mert itt nem mondanak semmit a 20. hétig. Még 5 hét…..

 Kis breteg:

 Ó és tényleg, a Snowdome-ban is voltunk!

Mutassátok mennyire vagytok szomorúak, hogy hazament a Dina?

Végül a Nicoláéknál töltöttük a szilvesztert, kártyáztunk, társasoztunk, csendben kivártuk az éjfélt és lefekedtünk. (de iszonyat hideg volt náluk!),másnap sétáltunk a közeli parkban, ami gyönyörű volt, és szégyenszemre én még nem is merészkedtem beljebb, pedig olyan közel van és tényleg nagyon szép. Legközelebbre beszerzek egy gumicsizmát és akkor én is tudok majd a mocsarasban lépkedni
Azóta már a díszeket is leszedtük otthonról, Robin megkapta a 3.5 éves státusz oltását. Egy kis hős volt, és tipikus Robinként, blazírtan vette tudomásul amikor megdícsértem, hogy milyen nagyon ügyes volt. “Ez így természetes” gondolta szerintem magában.
Benji hóra vágyik, hógolyózni szeretne, reggelente izgatottan néz ki az ablakon, hogy esett-e a hó, és csalódik, hogy megint nem. Hátha még Februárban lesz otthon még hó, mert ezt ígérgetem neki.
A legkisebbik Laker pedig 12 hetes (hasban lévő 12 hét), jövő héten lesz az első ultrahang, de nemet itt még nem mondanak a 20. hétig. Pedig nagy a nyomás rajtam, mint egy tenyész tehénen, hogy lány legyen. Közhely, de tényleg csak legyen egészséges, pláne, hogy nem vagyok már egy mai csirke és azért most jobban félek, hogy nehogy valami baja legyen, mint a fiúkkal…