Idén sajnos nem jutottunk haza, mert iszonyat drágák voltak a repülőjegyek és négyünknek most nem fért bele a családi kasszába, de sikerült meggyőzni anyuékat, hogy ők jöjjenek ki 26-án, így végül is nem volt nagy magamba fordulás és magyar karácsony hiányolás, mert 3 napig szinte csak a fiúk kacaját lehetett hallani, annyit hülyéskedtek Apuval. Dina pedig jön két hét múlva így akkor tényleg teljes lesz a létszám.
Mivel most itthon voltunk volt igazi fenyőfánk is, mert nem kellett itthagyani, tudtunk készülődni, díszeket gyártani, időben feldíszíteni a fát (nálunk már 17-én állt és sokkal jobb volt így, mert 24-e nem volt stresszes és olyan jó hangulat volt már egy héttel ezelőtt)
24-én csak négyesben ünnepeltünk, Jézuska hozta az ajándékokat, 25-én pedig Jaynékhez a Santa. Aztán 26-én Anyuék hozták azokat az ajándékokat, amit nálunk hagyott a Jézuska.
Háááát, szerintem nem sokáig tudjuk ámítani a gyerekeket a Jézuska/Mikulás hozza az ajándékot, mert még mi is belekavarodtunk sokszor….Pedig annyira édes az ártatlanságuk, ahogy lelkesen szórták a rénszarvas eledelt a füvünkre (zab, csillámpor, amit a suliban csináltak), hogy jobban lássa a Mikulás hogy hova kell jönni. Benji lelkesen díszített, be volt sózva, hogy mikor szólal meg a csengő, aztán futott le. Imádtam, ahogy látni vélte a Hold előtt elhúzni a Mikulás szánját és azt lelkesen mutatta a kisöccsének. Legszívesebben becsomagolnám ezeket az ártatlan pillanatokat, hogy maradjanak mindig ilyenek!
A meglepetés pedig az utolsó kép….