Elég szomorú, de csak erre futja mostanában. Összecsapnak a fejem fölött a hullámok annyi minden történik mostanában, annyi az elitéznivaló, a befizetnivaló, a munka, a Benji házi, a kisbarátok szülinapja, a futásokra készülni, a megjavítani való, a főzni való, a mosni való… Pedig az elmúlt hónapban kétszer is lett volna alkalmam pihenni, mert volt egy céges rendezvény Londonban és fizették a hotelt, húúú de vártam! Egy egész éjaszka, csak az enyém, senki nem fog felébreszteni hú de jó lesz! Vittem magammal könyvet, egy kis üveg bort, készültem nagyon. De jól elrontottam 😦 Volt vacsi is a többiekkel, szintén a főnök fizette és úgy beettem, hogy hajnal 3-ig csak döglődtem a szállodai szobám csendjében, annyira nem tudtam elaludni.
Most szülinapomon is volt egy éjszakám gyerekek nélkül, mert Richard lement velük az unokatesójukhoz, de nekem meg pont akkorra volt színház szervezve, így kimaradtam fél 12-ig. Mondjuk sikerült aludni fél 10-ig megszakítás nélkül, ami azért istenes volt 🙂
Szóval új főnököm van. Igen, megint. Új ötletekkel, nekem újra bizonyítási kényszerem van így esténként is dolgozom, és állandó lelkiismeretfurdalásom van, ha dolgozom azért, mert a gyerekkel kéne játszani, ha a gyerekekkel játszom, akkor meg arra gondolok, hogy dolgozni kéne…Nem érzem magam jó munkaerőnek, jó anyának, jó háziasszonynak, minden téren csak éppen annyira van erőm-időm, hogy a legszükségesebbeket megcsináljam. Egyenesen adódik, hogy mostanában úgy érzem, hogy semmi nincs kész, semmi nem elég jó…
Benji is rosszalkodott az iskolában, pont aznap amikor “Star of the week”-nek választották azért, mert szépen ír. Büszkén morzsolgattam a büszke könnyeim, míg a végén csendben odajött az igazgató,hogy beszélhetnénk egy percet. Mondom igen (gondolván biztos kap egy magán dícséretet az én szuper gyerekem), erre mondja, hogy ma be kellett hívnia az irodájába (ami itt egy igazgatóinak felel meg), mert lehúzta az osztály közepén a nadrágját és mutogatta a fenekét. Ó az a beégés. Nem is tudtam hirtelen mit mondani. Mondjuk hozzátette, hogy úgy tűnt nagyon megbánta és bocsánatot kért.
És tényleg, mert amikor kijött lehetett látni, hogy sumákol, mondtam neki, hogy ejnye bejnye, erre elsírta magát, hogy nem akarta 😦 Hát remélem nem csinál ilyet többet. Bár sajnos az egyik legrosszabb gyerek a barátja, és azt hiszem nincs rá jó hatással, de nem igazán tudom, hogy ezzel mit lehetne tenni.
Robin meg pont az ellentétje. Ő viszont nem húzza le a gatyáját. Legalábbis kakihoz nem. Fél szobatiszta. Pisi megy, állva, ülve, este-reggel mindenhogy, de kaki csak pelusba. Nyaralás óta ez a patthelyzet áll fent. Egyszerűen nem akar a wc-re, se a bilire ülni. Csak állva. Kicsit pihentetjük ezt a dolgot és remélem rendeződik.
Azon kívül, hogy nagyon úszunk az árral mostanában azért sok jó dolog is történik, sokat kirándulunk, lefutottam 2x 10 km-t, elkezdtük a magyar iskolát (kéthetente szombat), ami nagyon jó, mondókáznak, néptáncolnak, jógáznak, kézműveskednek. Ha lesz időm, majd lesz erről egy új bejegyzés 🙂
De addig van egy pár kép. Ja és Benji egyre szebbeket rajzol és élvezi is, a színezést is (éljen éljen nem csak szuperhősözni, autózni lehet már csak :-)). Szépen olvas és a tanítónéni szerint nagyon fejlett az írása. Szeret is írogatni, teljesen helytelenül írja a szavakat nyelvtanilag, de a tanítónéni szerint ez még abszolút nem fontos, csak hogy szeresse meg az írást, és gyakorolja a formákat.

reggeli közös olvasgatás

iskolai ünnepségen énekel

szülinapi vacsi