Hétvégén magyar pikniken voltunk, ahol megint szerveztek mindenféle játékot a gyerekeknek, zsákba ugró verseny, pókmászás, futóverseny stb. Meglepő módon most Benji is be akart állni és versenyezni akart. Eddig mindig a szoknyám szélét fogta és
inkább csak nézelődött.
Olyan jó volt látni, hogy mindenben részt akart verni, és olyan édes volt, ahogy a futóversenyen minden erejét bevetve spurizott, utolérte az előtte futó kisfiút és ő lett az első. Körbe nézett és két kézzel a levegőbe ütött, hogy “Yes!”, amikor észrevette, hogy ő lett az első. Majd rögtön utána kutatott minket, hogy elkapja a tekintetünket, hogy milyen ügyes és milyen büszke vagyunk rá.
(Meglepő módon most Robin nem akart beállni, pedig nem szokott semmi rossznak az elrontója lenni…de azért persze ő is mindig ott loholt Benji után, és mindenbe utánozta)
Azért is volt jó bátornak látni, mert mostanában olyan kis félénk volt, az iskolában az árvízről tanultak és ez lett a legújabb félelme (miután a hurrikántól és vulkántól való félelmet letudtuk). Egyik este kb. 2 órán keresztül kérdezte, hogy milyen az árvíz, mi lesz ha beleesik, hol van árvíz, miért nem kell itt félni az árvíztől. Alig mert elaludni, állandóan nézelődött ki az ablakon, hogy mikor áll el az eső. Állítólag másnap a suliban is sírt amikor eleredt az eső, hogy fél, hogy árvíz lesz. 😦

Robin minden meg akar mászni, a kiránduláson is minden farönkre rámutatott, hogy “arra is!”. Bár ha csalánt látott az elijesztette, mondván “szúrós csalán”, bár azért a magyart még gyakorolnia kell, mert néha a “szúrós csalán” helyett “szaros csalánt” mond. 🙂

Bicikliben pedig mindketten szuperek. Robin simán megy a nagyobb egyensúlyozós bicajjal, Benjinek pedig kipróbáltuk, hogy megy-e kiskerék nélkül, és szerintem maholnap már menni fog, nagyon ügyes (mondom ezt miután 20x oda-vissza lefutottam vele az utcánkat)
Ezenkívül már nagyon számol vissza. 2 alvás és jönnek Papiék (akinek a nyakába fog ugrani-szerinte), és csak 6 alvás az 5. szülinapjáig (amikor is biztos kiesik a foga és nagyon erős lesz.)