Hálás csütörtök

Mennek a napok, igazából semmi lényeges nem történik, emiatt néha magamba fordulok, hogy miért mennek ilyen gyorsan a napok, semmit nem csinálunk, eltelik az élet és semmi nem történik…stb stb. Ilyenkor kell magamat megráznom és körülnézni, hogy ok, nem járunk fényes bulikba, nincsenek hétvégén kempingezések, nagy családi ebédek, kirándulások. Van úgy, hogy csak otthon vagyunk, a gyerekek egymást csépelik, ordibálnak, ordibálunk, van úgy, hogy egészséges kaja helyett csak egy nutellás kenyérre futja az időből, van úgy, hogy vasárnapi nagyszülőzés helyett csak a telefonon eldarált “jól vagyunk-minden ok” marad. Vannak ilyen napok. És utána a bűntudat, hogy miért volt ez így. Ilyenkor kell magam emléztetnem, hogy:
mindketten egészségesek ♥ Benji, ahogy játsza a nagy és okos báty szerepét, ahogy Robinhoz fordul reggel, hogyi “gyere Robin, segítek kigombolni a pizsamád” ♥ ahogy odafutnak hozzám, amikor begyűjtöm őket az oviból/suliból és hazafelé be nem áll a szájuk úgy mesélnek ♥ Benji eltanulta Papitól, hogy “fenerosseb”, nagyon vicces, ahogy oda nem illő helyzetkeben használja ♥ számomra is meglepő, de rájöttem, hogy szeretek este autót vezetni. Egyedül. a kihalt kacskaringós utakon Benji iskolája felé. Zene szól, hamisan dúdolok, és kacskaringózok a sötét de kivilágított utakon ♥ Anyunak sikerült jegyet szerezni a bábszínházba, és már mindjárt otthon vagyunk! ♥ Megengedte a főnök, hogy bedolgozzak a budapesti irodából, így kevesebb szabit kell kivennem, míg otthon vagyok. Hát ez már maga megér egy külön hálaadást, ki még ilyen szerencsés? ♥ végre Boriékat is meglátogatjuk mielőtt hazamegyünk, azért ez is összejött két betáblázott család ellenére, nagyon várom ♥ Dina is megoldotta, hogy ne akkor menjen Dobogókőre míg otthon vagyunk, így a fiúk őt is kiélvezhetik..már ha nem beteg éppen (he.he.) ♥ Bobinomnak meg volt a 30 hónapos státusz vizsgálata, produkáltatták, minden ok, nagyon ügyi, de a súlya a felső határon mozog, befenyített a health visitor, hogy dietetikushoz kell menni ha 3 évesen is így marad (miután kikérdezett, hgy mit eszünk otthon), viszont akármilyen kedves is volt, bocsánat, de mi köze hozzá? Benji ennél is kövérebb volt, most tökéletes. Robin is lemozogja majd. Abszolút nem aggódom, kedves, kerek imádnivaló, egészséges Bobin! ♥ A legjobban mostanában az estéket szeretem. Mese után, mennek az ágyukba, de mostanában egy kicsit nyitva kell hagyni az ajtót, hogy beszűrődjön a fény amíg elalszanak. Szeretem azt a pár percet, amikor elalvás előtt benézek a szobájukba mielőtt becsukom az ajtót, szuszognak…karok, lábak szétvetve…nyál csorog, béke van, a párna nyoma az arcukon, semmi nem számít. Gyönyörűek. Kiveszem Robin kezéből a tejcis üveget, szuszog egy kicsit, majd visszakuckózik az alvós pozícióba, én meg csak nézem, és arra gondolok, hogy én vagyok a világon a legszerencsésebb ember a világon, hogy két ilyen szép fiam van!

Úszás

 

Hálás csütörök

Nem kaptuk el Richard iszonyat torokgyulladását ♥ Éljen a grapefruit csepp! Tényleg nagyon jó, csak a gyerekeknek 500 féleképpen kellett cselezni, hogy megigyák, mert nagyon keserű, akármibe is kevertem. ♥ Simán visszaszoktak az oviba/bölcsibe, Benjit megint megdícsérték az olvasásért ♥ Robinnak vettünk szuper “újmelegcipőt”, amibe fel-le rohangál azt kiabálva, hogy “fast shoes!’ ♥ Egyre többet beszél, utánoz, füléhez szorít bármit és “telefonál”, amit “efelon”-nak hív. A tabletet is. “Nagy efelonnak” (végülis…). Nagyon szereti rajta az autómosós játékot. ♥ Sokat segít, mindent egyedül szeretne, kidobja a szemetet, levetkőzik, hozza a saját táskáját, egyedül akar enni állandóan ♥ Meglátogattak minket Szofi babáék, tündéri egyszerűen, ahogy körül ajnározzák, főleg Robin. Már mielőtt megérkeztek, kérdezgette, hogy “Szofi baba?” (értsd: mikor jön már), odakészítette a fotelre a játékokat (mert emlékezett, hogy ott feküdt múltkor), és a nyomatékosság kedvéért odafutott hozzám a konyhába, odamutatott “Oda, játék, Szofi baba”. Amikor megérkezett, puszilgatta, simizte, de azért nem engedte, hogy az Ő anyukájának az ölében csak úgy egyedül üldögéljen, persze, hogy oda kellett ülni a másik lábamra. 🙂

Távirányítós cápa Peteréknél, amitől Robin szegény frászt kapott

Magyar karácsony képekkel

Csak képekkel, mert így 12-én már csak erre van időm 😦 Pedig nagyon jó volt, volt színház, mozi, fényvillamos, forralt bor a jéghideg Vörösmarty téren, Alma koncert, Csík koncert, Balatonfüred, Richarddal kettesben mozi-vacsi, és sok-sok evés-ivás (Benji azóta is gubát kérne..), csocsó bajnokság, kártya parti, Csoda imádat, Balatonon még hógolyózni és szánkózni is sikerült, ami végülis Robin első hó tapasztalata volt…

 Mínusz tíz is volt:

 Társasozós szilveszter: