Mikulás, Mikulások

A múltkor említettem, hogy Robin csak taknyol. Hát jól elkiabáltam, mert lett belőle torokgyulladás, egy hetes láz, az orra pedig azóta is folyik.
Mi pedig szépen sorban elkaptuk a dolgait, Richard torokfájást, kötőhártyagyulladást, én szintúgy, de ilyen brutál kötőhártyagyulladásom még sosem volt. Benjinek még csak bújkál valami, lázas volt tegnap és fájt a feje, viszont ma reggelre elmúlt, remélem így is marad.
A Mikulás várás ilyen betegen zajlott. Pénteken este még csak Bobin volt beteg, és ő is kilábalóban, így elég jól sikerült. Leszámítva, hogy szokásosan mindenen összevesztek, kinek melyik törlőkendő jusson a csizma pucoláshoz, ki, mikor fújhat a spray-vel, kinek melyik oldalra kerüljön az ablakban a csizma…stb stb stb. A kádban fürödtek éppen, amikor láttuk Mikulás szánját elhúzni, ezért még pucéran rohantak az ablakhoz (remélem egyik szomszéd sem látott meg minket, nem tudom mit gondolhattak, hogy mit keres két kiskorú hót pucéran az ablakban egy-egy darab csizmát rázongatva…)
Utolsó pillantban virgácsot is tettettem a csizmákba a Richarddal, mert tényleg minden 5 percben egymást piszkálják. Így most már azt is tudják mi az a virgács, és azt sem, hogy a Daddy nyelvén ezt hogy mondjuk, mert nem tudom 🙂
Másnap szombaton a helyi magyar közösség szervezett Mikulás ünnepséget, nagyon jól sikerült szerintem, csak ekkora már nekem tetőzött a kötőhártya gyulladás (piros szemű krampusznak simán elmentem volna), és Benji is olyan kis lággyal volt.
A Mikuláshoz először Robin nem mert odamenni, nem lehetett Richard kezéből kihámozni, viszont Benji kis bátran egyedül ment fel a színpadra, amikor szólították. Utána viszont, amikor fényképezkedni lehetett a Mikulással, ő nem mert odamenni, viszont Robin beült az ölébe.
Jó volt magyar énekeket hallgatni, lehetett kézműveskedni, mindenki hozott valamilyen harapnivalót, viszont sajnos olyan magyaros, de az ünnepség végére, míg a Mikulás a színpadon volt, az öltözőben lévő nadrágjából elloptak 80 fontot. Mikulást meglopni??? Annak sem volt gyerekkora…