24-e van, 20.26. Holnap 6-kor indul a gépünk haza, de muszáj most feltennem a képeket, mert soha nem lesz időm. Pedig elég jól beosztottam az időt, nem őszültem meg, nem volt nagyobb válság. Még a mézeskalácsba is belefogtam tegnapelőtt, pedig már letettem róla, hogy idén lesz. DE Benji kapott egyet a Daisytől a hétvégén, és olyan lelkesen mondta, hogy “Mami, van egy jó ötletem! Mi is csináljunk ilyet, mert az olyan “fun”!”. Nagy levegő. Ok, menjünk lisztet venni. És mentünk, és csináltunk, fél adagot, de csináltunk. És nagyon élvezték, és idén Benji tényleg segített, nem csak lisztet szórt, vagy szagatott egyet és utána letette, mint tavaly. Nyújtott, szagattot, díszített, közben büszkén mondta, hogy melyiket, kinek csinálja. Robin inkább csak mutogatott, és szorította azt az egy kis karácsonyfát, amit ő szaggatott ki.
Még ma is azt ettük, mert tényleg finom volt, és végre puha! Benj kérdezgette, hogy, na csak még egyet had egyen…

Igaz, hogy még csak 24-e van, de karácsony már 3x volt. Vasárnap a Jayne-éknél, majd kedden újra, mert Richard unokatesója most jött haza Amerikából, így ők is eljöttek. Majd ma Szent Este volt, ahogy én szeretem, este, nem pizsamában, vacsival utána. Persze a fiúk veszekedtek, Benjinek Robin ajándéka kellett, Robin megijedt a sötéttől, és a csillagszórótól, de összeséggében jó kis karácsony volt. És folyt köv!

Suliban, karácsonyi ünnepségen

Hétvégén az angol Mikulás “házát” néztük meg Oscarékkal. Shughborough Hall-ban rendezték meg, előre kellett jegyet venni, nem volt tömeg, nagyon jól meg volt szervezve, volt sok beöltözött Mikulás segítő, lufikat csináltak a gyerekeknek, beszélgettek velük.
Miközben arra vártunk, hogy  bemehessünk a Santa szobájába, a Mikulás felesége beszélgetett velünk, a gyerekek megkavarhatták a karácsonyi sütit, amit éppen a Mikulás felesége csinált. (Robin ránézett, és közölte, hogy “poo-poo” (kaka), tényleg úgy nézett ki.)
Benjitől pedig megkérdezte, hogy mit teszünk ki a Mikulásnak a kandallóra (szokás szerint kekszet és tejet), Benji tudta a kekszet, Mrs Santa visszakérdezett, hogy és mit iszik a Mikulás, Benji hezitálás nélkül rávágta, hogy “Sört!”… :-))
Mondjuk nem állt messze a “valóságtól”, mert utána a Mikulás hálószobájában láttuk, hogy az ágya mellett van egy whiskey-s üveg. Jófajta ír Bushmills.
A Mikulásnál nagyon kis megszeppent bátrak voltak, odamentek elé, Mikulás kérdezte, hogy jók voltak-e, persze bőszen bólogattak. Benji mondta, hogy “power rangers”-t szeretne karácsonyra. Most gondban is vagyunk, mert nem azt kap tőlünk, viszont azt várja, mert a sulis karácsonyi ünnepség után, amikor csokit kaptak, szóvá tette, hogy “nade ez nem is Power Rangers!”
Egyik este meg olyan aranyos volt, Tamworthben szokás, hogy karácsonykor egy Alapítvány (nem is tudom mire gyűjtenek) körbe megy egy autóra szerelt kivilágított szánon közlekedő Mikulással a városon, bekopognak néhány házba, gyűjtenek, a Mikulás az útról integet fel az ablakokba a gyerekeknek.
Nagyon aranyos, persze a fiúk odáig voltak, hogy integett nekik, Benji lelkesen felkiáltott, hogy “Szeretem a Mikulást, nekem a Mikulás lesz a feleségem!” (Mostanában foglalkoztatja, hogy akik szeretik egymást, azok összeházasodnak…)
Az iskolában is volt betlehemes előadás, ő bárány volt. Tündér cuki, énekeltek, mutogatott, szem nem maradt szárazon, minden anyának így dagad a melle a büszkeségtől?

Írják a kívánságokat. Benjié: Lego, távirányítós autó, szuperhősök.

“Én is kérek lufit!”

Vonatozás is volt

A múltkor említettem, hogy Robin csak taknyol. Hát jól elkiabáltam, mert lett belőle torokgyulladás, egy hetes láz, az orra pedig azóta is folyik.
Mi pedig szépen sorban elkaptuk a dolgait, Richard torokfájást, kötőhártyagyulladást, én szintúgy, de ilyen brutál kötőhártyagyulladásom még sosem volt. Benjinek még csak bújkál valami, lázas volt tegnap és fájt a feje, viszont ma reggelre elmúlt, remélem így is marad.
A Mikulás várás ilyen betegen zajlott. Pénteken este még csak Bobin volt beteg, és ő is kilábalóban, így elég jól sikerült. Leszámítva, hogy szokásosan mindenen összevesztek, kinek melyik törlőkendő jusson a csizma pucoláshoz, ki, mikor fújhat a spray-vel, kinek melyik oldalra kerüljön az ablakban a csizma…stb stb stb. A kádban fürödtek éppen, amikor láttuk Mikulás szánját elhúzni, ezért még pucéran rohantak az ablakhoz (remélem egyik szomszéd sem látott meg minket, nem tudom mit gondolhattak, hogy mit keres két kiskorú hót pucéran az ablakban egy-egy darab csizmát rázongatva…)
Utolsó pillantban virgácsot is tettettem a csizmákba a Richarddal, mert tényleg minden 5 percben egymást piszkálják. Így most már azt is tudják mi az a virgács, és azt sem, hogy a Daddy nyelvén ezt hogy mondjuk, mert nem tudom 🙂
Másnap szombaton a helyi magyar közösség szervezett Mikulás ünnepséget, nagyon jól sikerült szerintem, csak ekkora már nekem tetőzött a kötőhártya gyulladás (piros szemű krampusznak simán elmentem volna), és Benji is olyan kis lággyal volt.
A Mikuláshoz először Robin nem mert odamenni, nem lehetett Richard kezéből kihámozni, viszont Benji kis bátran egyedül ment fel a színpadra, amikor szólították. Utána viszont, amikor fényképezkedni lehetett a Mikulással, ő nem mert odamenni, viszont Robin beült az ölébe.
Jó volt magyar énekeket hallgatni, lehetett kézműveskedni, mindenki hozott valamilyen harapnivalót, viszont sajnos olyan magyaros, de az ünnepség végére, míg a Mikulás a színpadon volt, az öltözőben lévő nadrágjából elloptak 80 fontot. Mikulást meglopni??? Annak sem volt gyerekkora…

Kémleli az eget, hátha meglátja a Mikulás szánját

 Hétvégén pedig díszítettünk, amolyan kettőt fel, egyet le alapon Robin-mindentrombolok-hurrikánnak köszönhetően…