Pénteken, mert erre van időm, és még ezért is hálás vagyok. 🙂

Kis Robin beteg, de öröm az ürömben, hogy csak taknyol, és este bekéredzkedik az ágyunkba, és ott szuszog a hosszú szempilláival. Gyógy-gyógy! ♥ Mielőtt beteg lett segített paradicsomos húsgombócot készíteni ♥ Benjit megdícsérték, hogy milyen ügyesen olvas ♥ Fagyos reggelen, 20 perc alatt kabát/sapka/sál/iskolatáska/ital/csizma/pótnadrág összepakol, laptop/táska/csizma/uzsi nekem felnyalábol, kimerészked a hidegbe, és látom, hogy a jó uram az én autómról is lekaparta a jeget mielőtt elindult ♥♥♥ megnyílt a karcácsonyi vásár Birminghamben ♥ ittunk búzasört ott ♥ megyünk otthon Csík zenekar koncertre, már nagyon várom ♥ úgy egyáltalán, az otthont, karácsonyt nagyon várom ♥ szerdán rossz helyen parkoltam, mert csak ott volt hely, hogy blokkoltam két másik autót, mire visszaértem este a parkolóba nem volt ott a másik két autónak a tulaja, és nem lett a kerekem leeresztve, se az autóm megkarcolva. Nagyon hálás vagyok ♥

Pénteken nyílt nap volt Benji sulijában. Egész délelőtt ott lehetett egy szülő/ gyerek, figyelhettük az “órát”, segíthettünk dekorálni a munkafüzetüket, játszhattunk az udvaron, beszélgethettünk anyukák.

Nem titok, hogy nagyon tartottam az angol iskola rendszerről. Féltem, hogy 4 évesen még nem érettek az iskolára, hiszen otthon teljesen másban nőttem fel, visszatartják a gyerekeket, nem javasolják a pszichológusok, és az se segített, hogy tapasztalatom szerint az átlag angol tudás közelébe se férkőzhet az átlag magyarhoz.
Most péntek után az aggodalmam sokkal alább hagyott. Elsősorban rájöttem, hogy nem lehet a két rendszert összehasonlítani. A magyar iskolarendszerre, hogy egy órát egy helyben, csendben kell figyelni, teszteket kell írni, felelni kell gondolom tényleg csak 6-7 évesen érik megy egy gyerek.
Itt viszont teljesen más rendszer van, szerintem a 4-5 évesek észre sem veszik, hogy tanulnak.
Két tanítónéni van 28-30 gyerekre, nincsenek padok, tele van játékkal az egész terem, van kreatív kuckó, ahol festeni, gyurmázni lehet. Van egy szerepjátékos sarok, ahol van játék konyha, pénztár, ételek, kis tábla, kis sátor. Van olvasósarok sok puha párnával a földön.
A tanítónénik figyelik, hogy mit szeret csinálni a gyerek, odaülnek, segítenek, akinek kell, közben észrevetlenül javítanak, segítenek. Betűkirakót játszanak, vagy ki nevet a végént, számolják, hogy a bábú hányat lép, ha festenek, megmutatják, melyik színből mit lehet keverni, utána visszakérdeznek, figyelik, hogy a gyerek tudja-e (majd ezt a tanítás nap után minden gyerek füzetébe dokumentálják, sokszor fényképekkel, idézetekkel kísérve. Amit persze minden szülő imádott visszaolvasni)

Az idő nincs órákra osztva, jönnek-mennek, beszélgetnek, játszanak a gyerekek. De délelőtt és délután is van kb 45-45 perc, amikor a tanítónénire kell figyelni. Körbeülik őt a földön és figyelik, mint mond illetve a táblát. Ami persze nem fekete tábla, hanem interaktív, érintőképernyős, filmeket lejátszós tábla. Minden nap tanulnak egy hangzót, és a hozzájuk tartozó betűt-betűket. Meghallgatnak egy hozzájuk tartozó kis film részletet, játszanak az interaktív táblán (pl egy autó gyorsabban megy, ha a betűnek megfelelő hangot mondja a gyerek, vagy lelassul, ha nem). Vagy ki kell választani a hangzóval kezdődő szavakat, pl ha látja, hogy CH van felírva, egyik oldalra kellett húzni egy szék képét, de az ágyét a másikra.
Utána énekeltek, körtáncoltak, a tanítónéni mutatta, majd hangokat kellett felismerni egy nagy dobozban.
Kétszer mentek ki hosszabb időre a kertbe, ott rohangálhattak, mert itt felismerik, hogy az agyműködéshez fontos, hogy aktívan mozogjanak még ilyen korban.
Azt is átvehetné egy-két otthoni iskola, hogy volt egy tízórai sarok, egy óriási tál gyümölcs és répa volt a közepén. Oda bármikor bármelyik gyerek odaülhetett, odahozta a saját alátétjét (egy laminált A4-es lap, rajta a gyerek fényképe, két odalán egy villa és egy kés), azt a gyerekek letették, kiszolgálták magukat, majd ha befejezték lesöpörték a mandarin vagy banánhéjat, letörölték az alátétet, visszatették a fiókba, és visszacsatlakoztak a foglalkozáshoz. Minden egyes gyerek. Figyelmeztetés nélkül. Automatikusan. És igen, jóízűen ették a gyümölcsöket.
Ahogy megfigyeltem a gyerekek segítettek egymásnak, megbeszélték a dolgokat. A tanítónéni nagyon sokat dícsért, ha hibákat látott, kedvesen segített. Itt nincsenek jegyek, felelés, teszt. Matricákat kapnak, ha szépen olvasnak vagy írnak, rajzolnak, segítenek a másiknak. Rossz jegy, beírás, fekete pont, boszorkány nyomda nincsen.
Nem láttam egy szorongó gyereket sem.
Az is nagyon jó, hogy az udvaron illetve ebédnél egy-egy felsőbb osztályba járó gyereket összepárosítanak egy kicsivel, akire vigyázniuk kell. Így nincs csúfolás, kiközösítés, megtanulják,hogy a kicsikre vigyázni kell. Sokszor reggelente a nagyobb gyerekek is köszönnek nekünk, hogy “Jó reggelt Benji anyukája”. Eleinte nem is tudtam, hogy a 10 éves körüliek honnan ismerik a 4 éveseket…
Benji vasárnap már kérdezgeti, hogy mikor lesz hétfő, hogy mehessen iskolába, játszhasson a barátaival. Szerdánként hazahoznak egy koruknak megfelelő könyvet, egyszerű mondatokkal, amit itthon kell gyakorolni velük. Eddig Benji minden szerdán befut, kirántja a könyvet a táskájából, el kell olvasni az egészet együltőhelyben, amit nagyon élvez.

Szóval úgy érzem, hogy az általános iskolát nagyon eltalálta az angol rendszer. Ha egyszer hazajutunk, már nem tudom elképzelni, hogy hagyományos iskolába irassam a gyerekeim.

Olyan igazi őszi kirándulás volt, csak kellett volna valaki, aki ért a gombákhoz, mert annyi volt, és úgy megkívántam a jó kis gombapörköltet.
Robin is bírta a közel 2 km-es kis erdei kört, sorban azonosítottuk a állat kakikat. Azóta is azt mondogatja, hogy Nyuszi kaki, Horsey poo, szarvas poo, és Oscar is kakilt 🙂 Fontos dolgok.
Olyan gyönyörű volt az őszi erdő, csodálatos színek, illatok, nedves levegő, kb. 7 őzikét is láttunk. Volt, hogy ott ugrottak ki előttünk a bokorból. (persze Benji kérdezgette, hogy nem fog-e jönni tornádó – mostanában nagyon izgatja a fantáziáját ez a hurrikán/tornádó dolog)
Mutattam neki, hogy milyen szépek a fák, és milyen sok szép levél hulott le róluk. Erre megjegyezte: “Igen, segíteni kell majd Papinak söpörni”. Kár, hogy mire megyünk már nem lesz mit söpörni (bár Aput ismerve, lehet, hogy még lesz :-)). De legalább végre a repjegyünk megvan! (Jövőre semmiféleképpen nem hagyon utolsó hónapra. Tényleg. Nagyon nem éri meg.)

Úszni voltunk hétvégén, mert Benjinek arra volt kedve, és addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Alig akartak kiszállni a vízből ♥ Robin egyre többet mondja, hogy “pisinike” (pisilni kell), főleg pelus levételkor, de akkor is, szalad a kis csupasz, barack fenekével, ráül a wc-re, és pisil ♥ Megvolt az első szülői az ovijában, és csupa jó dolgot mondtak róla, hogy beszédes, kedves, szépen eszik, alszik, segít másokat, szereti az állatokat, a vizet és maszatolást, késsel-villával (!) eszik ♥ hétvégén mindketten segítettek takarítani, ablakot pucolni, ezért mérhetetlenül hálás vagyok, még akkor is, ha 2 perc múlva újra összemaszatolják ♥ szeretek értük menni a suli/oviba munka után, sötétben hazavezetni a kacskaringós úton, hallgatni, hogy mi történt aznap (általában “semmi” vagy “nem tudom”), együtt énekelni hangosan Demjén: Sajtból van a hold-ot. (Köszi Story magazin az ingyenes Demnjén CD-ért) ♥ Karácsony illatú gyertya ♥ Reggel szobából kibotorkáló, még ágymeleg kis pizsamás testek ♥ Reggeli tejjel/kávéval együtt összebújni a takaró alatt, míg megnézünk egy Thomas-t vagy Umi Zoomi-t ♥ Richard elpakolt minden csetreszt a konyhai polcról ♥ Dolce Gusto kávé kapszulák..-gyors, és mégsem neszkávé…

 Meglátogatott minket Szofi, az egyik leendő kis menyem, Robin oda volt érte. Furcsa volt látni őt ebben a szerepben, eddig mindenhol ő volt a kicsi, most pedig olyan cukin puszilgatta, simizte, hozta neki a játékokat, olyan aranyos gondoskodó volt.

Múlt héten őszi szünet volt, így Benji itthon volt, vagy programozott Jaynéknél vagy Zanderéknál.
De mi is voltunk Disney on Ice előadáson, amit mindkét fiú nagyon  élvezett, tátott szájjal nézték a korcsolyázókat. Nem volt rossz, bár eléggé a szülők lehúzására ment az egész. Ráadásul biztosra vette mindenki, hogy tuti lesz Jégvarázs is (kb minden négyzetmeterre jutott egy Elzának vagy Annának beöltözött kislány..), de nem volt, mert tavasszal lesz kifejezetten “Frozen on Ice”, gondolom, hogy még egy jegyárat le tudjanak akasztani a szülőkről…
Pénteken Halloween rendezvényen voltunk a helyi várban. Eleinte féltek a boszokrányoktól, de amikor rájöttek, hogy pl. egy karika dobásért jár egy nyalóka a bosziktól sokkal bátrabbak lettek. Kifaraktuk életünk első kis tök lámpását is…
Szombaton pedig tüzijátékra mentünk egy környező kis faluban. Itt ilyenkor van Guy Falkes éjszaka, amire máglya rakással és tüzijátékkal emlékeznek.
Tavaly a tüzijátékról haza kellett menekülni, mert annyira féltek, szerencsére idén már csak Robin félt.
Féltem, hogy Benji nem akar majd ma megint iskolába menni, de nem, nagyon várta, sőt, azt is elmondta hogy most már a tornaórát is szeretni fogja, valamilyen egeres játékba is be fog állni (és mindezt ne mondjuk el a nagyiéknak, mert meglepetés lesz :-))
Hétvégén teljesen magától lebetűzte és leírta, hogy “MAMI” és, hogy “PEN”. Imádom!

Robin pedig kétszer szólt, hogy menjünk wc-re, és bele is pisilt (valószínűleg azért, mert megtaláltuk a wc szűkítőt és most még nagy újdonság). Őt is imádom!