És itt hagyták nekem a csendes, üres lakást…Igen tudom, itt vannak a gyerekek, de mínusz 3 ember igencsak érezteti a hatását..
Nincsen több egymás szavába kiabálás, hogy “Papi…gyere….cápa”, nincsen több elsuttogott varázsszó, hogy “Matrica-cica-mica-matrica”, nincsen több “Dina, gyere menjünk legfelülre!…nem, nem jó itt lent, gyere fel a Te szobádba!”.
Nincsen több reggeli veszekedés, szobába hangos “Hahóó, wakey Papi!” kiáltás. Nem tudok kit reggel ébreszteni, hogy jöjjön vigyázzon a gyerekekre, mert én indulok a munkába.
Nincsen több palacsinta, töltött paprika, finom leves, kényeztető csokikák.
Nincsen több Ki-nevet a végén, Lúdas Matyi kártya, vonatozás.
Nincsen több “gyertek ki jön velem biciklivel sétálni?”
Nincsen több versengés az egy öl=két térd, és azon hogyan fér el két gyerek miközben mesét néz..
Nincsen több hangos-olaszos vacsorázás, füredni, aludni menni nem-akarás.
Csak a nagyon-nem-szeretem csönd van.:-(
Legalábbis egy darabig, indul a visszaszámlálás karácsonyig!
És legalább Apu szülinapját elmondhatjuk, hogy alaposan megünnepeltük! (Apu küldjed majd a Te képeid is!)