20 fok van itt Októberben! Süt a nap, avarillatú a levegő, szünet van az iskolában, ma Disney on Ice-ra megyünk Benjivel és Oscarral, holnap Halloween (Benji – természetesen – nem akar beöltözni, azt mondta, hogy Hulk szeretne lenni, féláron találtunk egy zöld fejű Frankenstein-t. Eladtam neki Hulkként. Meglátjuk, hogy holnap felveszi-e…
Reggel nagyon aranyos volt, piszkálja fülét:
– Ha?!? Csipa van a fülemben! Hogy kerül csipa a fülembe?!
– Kisfiam, az valószínű fülzsír, nem csipa..
– De, de ez csipa, szerintem este amíg aludtam a csipa, hopp átugrott a fülembe..így.

Valószínű…
Most pedig sütünk egy málnás-kókuszos muffint, mert megkívántuk/tam…

Hirtelen magunkba süppedésünk csillapítandó ellátogattunk a közeli farmra a hétvégén (igaz, hogy állatkertet ígértünk, de Robin akkorát aludt délután, hogy oda már nem érte volna meg elmenni).
Annyira aranyosak voltak, ahogy ide-oda rohangáltak az állatok között. Igaz, hogy Robinnak meg kellett tanítani, hogy az állatokat nem úgy etetjük, hogy fogunk egy marék szalmát és az arcukba vágjuk (szegény kecske csak úgy prüszkölt a sok orrába-szemébe dobott szalmától), hanem kitartott kézzel hagyjuk, hogy felnyalogassák.
Mondjuk ez még mindig jobb, mint, hogy Benjinek meg azt kellett megmutatni, hogy mégis a nyúl hogy néz ki. Annak ellenére, hogy Mimiéknél már látott és etetett is egy csomót, simán lenyuszizott egy hosszú szőrű tengerimalacot…Már a bejáratnál megmondták nekik, hogy tesznek a vödrükbe répát is, mert a nyulak azt szeretik. Rohangáltak keresték a nyulakat, egyszercsak rohan hozzánk Benji, hogy “Mami, mami, megtaláltam a nyuszikat!!” Gyorsan ketrechez rohanás, leguggolás…”Ezek tengerimalacok kisfiam…” Végülis ki mondta, hogy a nyúlnak hosszú füle kell, hogy legyen?

És itt hagyták nekem a csendes, üres lakást…Igen tudom, itt vannak a gyerekek, de mínusz 3 ember igencsak érezteti a hatását..
Nincsen több egymás szavába kiabálás, hogy “Papi…gyere….cápa”, nincsen több elsuttogott varázsszó, hogy “Matrica-cica-mica-matrica”, nincsen több “Dina, gyere menjünk legfelülre!…nem, nem jó itt lent, gyere fel a Te szobádba!”.
Nincsen több reggeli veszekedés, szobába hangos “Hahóó, wakey Papi!” kiáltás. Nem tudok kit reggel ébreszteni, hogy jöjjön vigyázzon a gyerekekre, mert én indulok a munkába.
Nincsen több palacsinta, töltött paprika, finom leves, kényeztető csokikák.
Nincsen több Ki-nevet a végén, Lúdas Matyi kártya, vonatozás.
Nincsen több “gyertek ki jön velem biciklivel sétálni?”
Nincsen több versengés az egy öl=két térd, és azon hogyan fér el két gyerek miközben mesét néz..
Nincsen több hangos-olaszos vacsorázás, füredni, aludni menni nem-akarás.
Csak a nagyon-nem-szeretem csönd van.:-(
Legalábbis egy darabig, indul a visszaszámlálás karácsonyig!
És legalább Apu szülinapját elmondhatjuk, hogy alaposan megünnepeltük! (Apu küldjed majd a Te képeid is!)

Annyira de annyira gyönyörű az ősz! Mondják, hogy az emberek általában azt az évszakot szeretik, amelyikben születtek. Hát ez velem biztos így van. Imádok ilyenkor kinézni az ablakon, beleszippantani a levegőbe, érezni, hogy valahol égetik az avart. Kardigánt venni, mert délutánra biztos le fog hűlni a levegő. ♥
Grandma Joan is biztos az őszt szereti a legjobban, mert neki is most volt a szülinapja.  ♥
Apu is, de őt holnap már élőben meg tudom erről kérdezni, mert jönnek ide! Ahogy Benji számolja: már csak egy alvás!  ♥
Benji a hét sztárja lett az iskolában, ma volt a ceremónia, minden osztályból két hetente választanak két gyereket, akik valamiért jobban teljesítettek, mint a többiek. A felső osztályokban dícsérték  szép írást, olvasást, úszást. Benjit meg azért, mert udvariasan és kedvesen viselkedett az új tanító nénivel.
Annyira édes volt, ahogy büszkén ott állt és várta az oklevelet. Azért féltem attól, hogy el fogja sírni magát a nagy izgalomban, mert nagyon grimaszolt, és ugye tudjuk mennyire nem szeret szerepelni.
Imádom és nagyon büszke vagyok rá! ♥♥

Itt az ősz ♥ Benji megjegyezte, hogy ugye milyen szép színesek a fák ♥ szeretem, ahogy Robin egyre többet beszél, ismétel, mindezt azzal a komisz, csak rá jellemző vigyorral ♥ Benji odabújás ♥ végre hidegben futni ♥ forró fürdőben élvezni a csendet, és a meleget a testem körül ♥ végre visszakaptam az autóm, éljen az autómata sebességváltó! ♥ saját patiszon a kertből ♥ és ebből következőleg rántott patiszon…mmmm ♥ Robin új ovija, és az új kedves, figyelmes ovónéni (lány) ♥ csirkék, kacsák, malac, csacsi, ló, tehén, és egy láma! Mindez az oviban. Lehet ezt nem szeretni?? ♥ És most már igazán kikeveredhetnénk ebből a hányós-fosós vírusból, azért nagyon hálás lennék ♥♥♥

Ugyanis Benji nem szereti. Végre megszoktuk az új rutin, Benji is élvezi az iskolát, de a torna óra egyszerűen nem jön be eddig neki. Úgy döntött, hogy nem öltözik át, és nem fogja szeretni, megmakacsolja magát, hisztizik, még az igazgatót is behívták,hogy segítsen meggyőzni.
Itthon azt mondta, hogy azért nem szereti, mert nem akarja, hogy a többiek meglássák a gatyóját, illetve,hogy nem szeret valami egeres játékot, és nem tudja a babzsákot egyensúlyozni a fején.
Ez a félelme addig tetőzött, hogy egész hétvégén azt kérdezgette, hogy holna Hétfő lesz-e, mert Hétfőn torna óra van, és azt nem szereti. Tegnap kénytelenek voltunk megmondani, hogy igen, holnap hétfő lesz. Erre bömbölni kezdett szívszaggatóan, hogy ő nem szeretni menni iskolába, mert nem szereti a torna órát. Mondtam neki,hogy menjen a wc-be átöltözni, ha nem szeretné,hogy a többiek meglássák a gatyóját. Illetve bíztattuk, hogy mi sem tudjunk babzsákot egyensúlyozni a fejünkön, az nem olyan nagy dolog.
Végül ma úgy mentem érte, hogy mégis csak tornázott, és azt mondta, hogy a wc-ben öltözött át. Egyem a kis szívét…
Múlt héten megvolt az első szülői értekezlet is, a tanítónéni nagyon érti, hogy milyen is ő, hogy félénkebb, de azt mondta, nagyon vicces, jó a humorérzéke, és öröm őt a csoportban tudni. Ügyesen számol, de a betűk írása még nem köti le.

Robin is túl van az első héten az új oviban. Az első két nap sírt, amikor eljöttem, de a hét vége felé, már integetett. Az ovónénije mondta, hogy nagyon barátkozós, mosolygós, és Rá is mondták, hogy öröm, hogy a csoportban van (milyen büszke is vagyok, hogy ilyen kis “napsugár” gyerekeim vannak), nagyon magabiztos, szereti az állatokat (most születtek kis csirkék, és tengeri malacok, amiket minden reggel megsimogatnak? teljesen neki való ez a hely). Szóval őt is kezdik kiismerni. Sokkal boldogabb vagyok, hogy ebbe az oviba járhat. Remélem ő is az lesz.

Ludas Matyi nézés közben