Zajlik az élet és ez meg is mutatkozik a posztok számában (illetve hiányában).
A sulikezdéssel egyidőben barátunk kutyájára is vigyáztunk egy hétig, ami nem is volt gond, imádták a gyerekek, csak hát etetni kellett, sétáltatni kellet, a sulis beszoktatás, kaja csomagolás, és a teljes munkaidő megkezdése mellett nehéz volt menedzselni a sok teendőt. A 6. házassági évforduló megülését már meg sem emléítem. Ja és múlt héten az autómat is feltörték. Ó és Benjinek fülgyulladása is van…

Mindent leszámítva Benji beszokott a suliba, az első hét rögös volt, minden reggeli sírással, de második héten már büszkén ment, szülők is bemehettek 3 délelőtt játszani. Mert igazából nincs iskola hangulat bent, inkább mint egy nagy óvoda, sok-sok játék, kreatív eszközök, rajzolás. Ezen héten azért hozott haza egy kis tájékoztatót a szülőknek, melyben le van írva, hogy a héten a S, A, T és I betűket gyakorlják. Inkább a hangzást és, hogy tudják a betű képét a hanghoz kötni.
Pl. van egy nagy karton dobozból készített robotuk bent, és robot hangon kell beszélni, segítve a hangzók elkülönítését. Ezt otthon is előszeretettel csinálja, amit persze Robin is eltanult. Nagyon vicces, ahogy robot mozgással mennek le-fel a szobában..

“Büdösbetyár” Robin is egyre okosabb, minden szót megismétel, ebben is olyan más a két gyerek. Benji emésztette a sok információt, majd egyszer csak kimondta. Robin mindent ismétel, magyarul-angolul. Így valahogy úgy tűnik, hogy már nagyon sok szót tud.
“Buborka”, “Morzsa”, “Másicsik (értsd másik…), “koszos”, “sonka”, “Sajt”, “mókusa” (értsd mókuska).
Jövő héten ő is új ovit kezd, ami egy nagy farmon van, rengeteg állattal, szuper lesz, csak essünk túl a beiratkozáson. Tegnap a mostani ovijából megkaptuk a kis összegző könyvét, fényképekkel alátámasztva, hogy miket csinált, hogy fejlődött az elmúlt egy év alatt.
Az éves zárómondat az volt, hogy “Robin egyre erősebben fejezi ki saját akaratát, és önállósodási törekvéseit.” Végülis ez nem más, mint finom angolsággal tudtunkra hozták, amit eddig is tudunk, hogy egy Robin iszonyat akarnok :-))

Hétvégén Madárijesztő fesztiválon voltunk, nagyon jó, egyszerű ötlet, szavazni lehetett a legjobbra, volt vagy 50 fajta, sütögetés, urálóvár, gyönyörű idő…

Még egy kicsit el kellett engednem ezen a héten. Elkezdődött az iskola. Minden nap 9-15-ig más kezébe kell adnom. Ha az alvást nem számolom bele több időt fog tölteni mással, mint velünk. Nehéz, nagyon nehéz. Pláne, hogy a 4 napból négyszer sírva ment be, és nagyon haza szeretne jönni. Pedig nagyon kedves az iskola, csak 18-an vannak, kedves a tanító néni (lány), de ő mégis félve megy. Pedig nagyon bátor addig, amíg meg nem szólal a csengő, és otthon is mondja, hogy nem fog sírni, de, ahogy megszólal a csengő, ő elkezd kapaszkodni belém, és győzködni kell, hogy menjen be. Aztán amikor fél óra múlva telefonálok a sulinak, mondják, hogy már kirakózik, vagy szuperhősözik, és 1-2 percig tartott a sírás. De akkor is. Úgy szeretném megkönnyítené a helyzetét. Felnyalábolni, mellé ülni, barátokat szerezni neki. De nem tudok. Ezt neki kell megoldania, egyedül. Nekem pedig csak a szívem hasogat….