Hipp-hopp és máris egy másik szülinapról számolok be, most a legkisebbik Laker lett 2 éves.

Nagyon még nem fogta fel az alkalom jelentőségét. Reggel amikor felébredt, elénekeltük neki hárman a Happy Birthday-t, ő ránk nézett, kivette a szájából a cumisüveget, és morcosan csak annyit mondott, hogy “No”. Miszerint fejezzük már be. Mostanában sokszor mondja ezt mindenre, ezt a tömör, szemöldök összeráncolós, ellenkezést nem tűrő “No”-t. Nagyon vicces, véletlenül se felejtsük el, hogy ki az úr a háznál. Iszonyat akarata van, eddig nem tapasztalt ellenkezéseket, hisztiket kell kezelnem. Pláne, ha együtt vannak, állandóan összefeszülnek, én meg fáradok az állandó rendcsinálásban.
Pénteken a szülinapján is így volt, otthonról dolgoztam, tortát sütöttem, hajhúzásokat, harapásokat akadályoztam meg, vacsit csináltam, rendbe vágtam a lakást. Richard hazajött végre ajándékoztunk, Benji segített bontogatni, és nem is volt féltékeny meglepő módon. Robin pedig csak ámuldozott jobbra-balra. Tologathatós fakockákat kapott tőlünk, mert mindent imád tologatni, barátoktól, családtól kapott még rengeteg ajándékot. Köztük volt egy kis mini konyha szett, tányérok, műanyag ételek. Ezt is nagyon szereti, hozza mindig, amit csinált, töltögeti a láthatatlan italokat, keveri a képzeletbeli levest. Nagyon cuki. Lesz helye az új kis kerti házikóban, amit Richard épített (legközelebb erről is hozok képeket).
Olyan sok játékot kapott, hogy vacsorázni persze nem volt kedve. Így kedvetlen vacsi után hoztam ki a tortát, amin elfújta a gyertyákat, de enni nem akart belőle, így Benji lenyomott egy szeletet a túró rudi tortából (ami a féltve őrzött túróból készült), tettem volna vissza a hűtőbe, erre az egész torta nem lecsúszott a padlóra?! Menthetetlenül. Placcs. A titkos túró. A álmaimban nyugiban megkóstolt szelet. Mind a padlón.
Ott minden kijött, lerogytam és szégyen szemre a gyerekek előtt elbőgtem magam. Szegény Benji is elpityeredett ezen, hogy miért sírok, mondom mert leesett a torta. Miért esett le? Mert lukas volt a tányér. (mondtam jobb híjján). Erre aranyszívűm elkezdte behordani nekem a plüss állatkáit, és mondta, hogyha nagy lesz vesz nekem egy olyan tányért, ami nem lyukas….Persze, hogy abba kellett hagyni a magam hülye önsajnálatát…
Aznap dupla mese volt, egy órával később, és a szülinapos kérhette a meséket. Mégha nem is hallgatta őket annyira…

Másnap Jaynékhez mentünk ünnepelni a családdal, mert Danny-nek is két hete volt a szülinapja.
5 fiú és egy lány kergetőztek, iszonyat zsivaly, még egy torta, dédnagyi menti a táskájába a sütit, eszem-iszom, volt minden. Jöhet a harmadik felvonás! Egy leesett torta, egy amiből nem jutott, vajon a harmadikat én is megkóstolhatom?