Bedarálnak mostanában a hétköznapok, rohannak, rohannak, én kapkodom a fejem (azt a fejem, ahol próbálok mentális rendet tartani az elintézendő feladatok között, mert valahogy a lista soha nem ér véget), úgy érzem mostanában, hogy semmire sincs időm, és sehol nem vagyok teljesen jelen. A munkahelyen gyorsan magán dolgokat intézek, miközben játszom a gyerekekkel azon töröm a fejem, hogy el ne felejtsem a közjegyzőt felhívni Robin honosítása miatt, a közjegyző felé menet még gyorsan beugrunk Benji iskolájába, mert nyílt nap van…stb. Nagyon-nagyon kell már az a 3 hét szabi.
Addig is felüdülés volt ez a hétvége, Dosthill-ben Nyílt kertek fesztiválja volt, ami tök jó ötlet. Egy faluban 10-15-en úgy határoznak, hogy megnyitják a nyilvánosságnak a kertjüket, körbe  lehet járni, sokan készülnek sütivel, játékokkal a gyerekeknek, mi gyönyörködünk a szép angol kertekben, a bevételt pedig a helyi iskolának adják.
Szép időnk is volt, sokat sétáltunk, a fiúk jól bírták. Másnap epret is szedtünk (végre itt az eper szezon!!) és hétfőn előkerült a felfújható medence is, mert olyan jó idő volt. Bár ez is ilyen félig voltam jelen, mert elvileg hétfőn itthonról “dolgozom”…