Szeptemberben nagy változások lesznek, mert Benji iskolás lesz. Igen, tudom, még most lesz csak 4 éves, de itt a betöltött 4 éves kortól kezdik az első osztályt. Nagyon sok félelem, ellenérzés volt bennem ezzel kapcsolatban, hiszen olyan kicsi még, otthon a barátok gyerekei még most kezdték az ovit, ő meg menjen iskolába, egyenruhába, hogy beleerőltessék, hogy kell írni, számolni? Hiszen tudom, olvastam eleget, hogy ez még nagyon korai, neki még játszani kellene, nem érett még arra sem, hogy rendesen fogja a ceruzát, plusz Richard ágán a diszlexia, volt min aggódni bőven.
De ahogy egyre jobban belevonódtunk az iskola keresésbe, úgy enyhültek az aggodalmaim.

Még tavaly novemberben kellett beadnunk a jelentkezést, három iskolát lehetett megjelölni, ahova szeretnénk, hogy menjen, ha egyikben sincs hely, akkor a legközelebb iskolába iratják be.
Nálunk egy cél volt, hogy a legközelebbi iskolát elkerüljük, mert az egy nagyon rossz értékelésű, nem szimpi suli. Így elkezdtem nyílt napokra járni, ahol egy kivételével nagyon jó véleményekkel tértem haza. Nincsenek padok, egy osztályban több tanár van, az első években még nagyon sokat játszanak, van szabad foglalkozás is, és utána is inkább a dícséretre, jutalmazásra helyezik a hangsúlyt, nem a büntetésre, mint otthon. Nincs osztályzás, szóbeli értékelés van, és a szülőkkel sokszor megbeszélik az eredményeket. Házi feladat sincs olyan értelemben, mint otthon. Nagyon sok kreatív feladatot kapnak..stb.

A listára első helyre egy nagyon jó iskolát írtunk, ahova a kis barátja is megy majd, viszont tudtuk,hogy elég kevés esélyünk, mert lakóhelyhez való távolság szerint osztják ki a helyeket, mi viszont elég messze vagyunk, de azért biztos ami biztos beírtuk.
Második helyre egy közelünkben lévő katolikus iskolát írtunk, mert nagyon-nagyon tetszett, a gyerekek jófejek voltak az iskola kicsi volt és barátságos. Viszont megint tudtuk, hogy a katolikusok előnyt élveznek, mi pedig nem vagyunk azok.
Harmadiknak egy megyén kivüli iskolát írtunk, amit megnéztem, nekem tetszett, a hátránya, hogy azért nem annyira jó környéken van. Bíztunk benne, hogy azért az első kettőbe bekerülünk. De nem kerültünk. Én nem bántam a harmadikat, viszont Richard kétségbe esett, hogy ő igazából nagyon nem szimpatizál azzal az iskolával (persze nyílt napra nem jött velem, és amikor töprengtünk nem adott hangot ennek a véleménynek…grrr).
Szóval ott álltunk egy iskolával, amivel nem voltunk annyira boldogok, de észrevettem, hogy egy közeli iskolában (ami nagyon kicsi, és állítólag ezért mindig nagy a túljelentkezés) van még egy darab hely. Gyorsan telefonáltam, hogy lehet-e még jelentkezni. Mondták lehet, de két hetet várni kell, hogy hányan szeretnének átjelentkezni ebbe az iskolába. Két hét állandó stressz, ezzel keltem, feküdtem, hogy bárcsak bárcsak mi lennénk a szerencsések. Azt megmondták egy hét múlva, hogy 5-en jelentkeztek még. Már megint láttam magam előtt, hogy tuti nem mi leszünk a szerencsések, mert azért autóval kb 5 perc tőlünk az a falu, és az itt nem számít közelinek.
Két hét múlva hívtak, hogy nem mi voltunk legközelebb felajánlották azt a helyet másnak, de a várólistán mi vagyunk az elsőn. Na mondom, hogy lehetünk ilyen pechesek, már gondolkoztam, hogyan tehetnénk egy gyereket láb alól,hogy a mi gyerekünk bekerüljön az iskolába, amikor kb 2 óra múlva hívtak újra, hogy a család akinek a helyet felajánlották nem élt vele, mert felvették őket máshova, így mi jövünk a sorban, szeretnénk-e még ezt a helyet. Hát hogyne!!! Szerintem a szomszéd is hallotta, ahogy egy óriási kő gördült le a szívemről.
Így ide fog most Benji járni szeptembertől: http://www.manor.staffs.sch.uk/

Nagyon izgalmas időszaknak nézünk elébe, Benji látta az iskolát már, és ujjong, és naponta mondogatja, hogy Köszönöm Mami az új iskolám! (Richard mondta, hogy Maminak köszönhetjük, mert az ő szívéről szerintem még nagyobb kő esett le)
Ez egy kis faluban lévő suli 15-en vannak egy évfolyamon, de vegyes csoportok vannak, 2-2 egymás melletti osztály lesz együtt.

Hétvégén pedig Tropicariumban voltunk, nagyon élvezték a fiúk (Robin nagyon szépen mondja angolul,hogy “FIsh, fish!”, utána hamburgereztünk egy jó kis helyen, evés közben Benji meg is jegyezte, hogy “Mami ez egy nagyon jó nap”

Hosszú hétvége volt, az idő is jó volt, mi kell több, muszáj volt valami programot szervezni, így hétfőn elmentünk  közeli Tutbury várhoz, illetve annak romjaihoz, ahol Kalóz napot rendeztek. Nagyon jópofa volt, már a jegyen rajta volt, hogy ha lehet a gyerekek (akár felnőttek is) öltözzenek be. Így esett, hogy szombat este kalóz sipkákat varrtam a fiúknak (igen a koponyát direkt vettem lightosabbra), tetézte még az eseményt egy jó kis kötőhártya gyulladás, ami szerencsére a fiúkon addigra végig vonult, de nekem szinte adva volt, hogy kéne egy fél szemellenző, annyira piros volt a jobb szemem.
Oscarékkal mentünk, és a két nagyfiú nagyon élvezte a sok kalózt, kardokat, puskákat, viadalt, mini vidám parkot…stb.

A héten Benji iskolája is kiderült, de erről majd folyt köv. egy másik posztban…
És meg kell említeni, hogy kis szeretet gombóc Robin egyre ügyesebb a beszédben, mondogatja a szavak első szótagját, általában duplán pl. Nyuszi, az “nyunyu”, vagy Tejci az “tetejci”, bácsi az “bábácsi”. És végre, végre végre mondja, hogy MAMI!! Nem vagyok Dada többé!!!

 És hétvégén kertészkedtünk is, kibújtak a retkeim (igen, a miénk, mi ültettük, mi szedtük, mi ettük!!)