Hosszú, mert itt már Nagy Péntek is szünnap volt, ráadásul Richard szülinapja is szombaton volt, így volt esemény a hosszú hétvégén bőven.
Pénteken Jaynék vigyáztak este a fiúkra, míg én elvittem Richardot vacsorázni, és másnap reggel meglepinek befizettem egy íjászat kostolóra. Már rég mondogatta, hogy ki szeretné próbálni, és persze, hogy neki mennyire menne. Persze kétség nem fért hozzá, hogy ment is. De én is nagyon élveztem. Biztos nem ez volt az utolsó alkalom.
Vasárnap pedig hozzánk jöttek Jayne-ék Richardot ünnepelni és Húsvétolni. Először csináltam bárányt és mit kell adni, nagyon jó lett.
Reggel a nyuszi is jött, és végre végre nem esett az eső, így lehetett a kertben eldugdosni a csokikat. Annyira aranyosak voltak a gyerekek, hogy ártatlanul kiáltoznak (főleg Benji, Robin csak követte és inkább azt élvezte, hogy lehet dolgokat rakosgatni a kis vödrébe), hogy ott is egy, itt is egy.
Aznap Peter megkérdezte Benjitől, hogy honnan szerez vajon a nyuszi ennyi csokit. Erre őt nem kell félteni, megmondta, hogy a Mikulás adja oda neki, mert nincs hó, így a Mikulás nem tud jönni. Teljesen világos.
Robin pedig a jeles nap alkalmából új szó kezdeménnyel örvendeztetett meg minket: nyu-nyu…
Hétfőn szintén nem ültünk a fenekünkön, míg bedagasztottam egy kalácsot, és kelt, addig elmentünk a közeli Middleton Hall-ba, ahol Húsvéti vigadalom féleség volt. Persze egy magyar vigadalomhoz képest elég gyér volt, alig volt valami, de a gyerekek ezt is élvezték. Volt játszótér, ugrálóvár, kincs keresés, egy bohóc (húsvéti?!), és egy beöltözött nyúl féleség is járkált fel-alá (Robin halálra volt rémülve, ahányszor meglátta).
Otthon isteni lett a kalács, volt sonka és sok-sok tavaszi zöldség, amit 90%-ban persze a család egyetlen női tagja ropogtatott el, a fiúknak a sonka csúszott…

Elszámolás

Papírostul eszi