Annyira örülök, hogy megint sikerült hazaszöknünk röpke 8-9 napra, de mondhatom, hogy fullig megtöltöttük élményekkel, találkozókkal, nagyszülői simogatásokkal.
Külön jó volt, hogy Richard is jött, így együtt voltunk, ő is pihent, horgászott, meccset nézett, és mellette (mert persze nem úgy van, hogy ő tud egy percig is pihenni) megjavította a lógó ajtót, az eldugult lefolyót, konyhát átrendezett, alagsort kipucolt, kapcsolót javított. Azt hiszem így hálás csütörtökön hálásak lehetünk, hogy egy ilyen ezermestert hoztam a családba 🙂
Akasztóra is lejutottunk a gyerekekkel, bevezettük(…-te a Peti és Apu) őket a horgászás rejtelmeibe. A teljesen minden kosztól és víztől irtózó Benji olyan  boldogan fogta a kezébe a kipecázott kishalat, hogy meglepődtem.
Azt azért sajnálom, hogy Dénesékkel nem sikerült találkozni, pedig úgy készültünk, hogy végre tábortüzezünk, a gyerekek eljátszanak, a szülinapos Lencsit megköszöntjük, de persze a Murphy dolgozik és szegények most betegedtek le. 😦 Majd nyáron most már tényleg!!!
Pénteken búcsúnap alkalmából eljutottunk az Aquaworldbe is. Öröm volt nézni, ahogy Robin élvezi a vizet. Nem lehetett kicibálni onnan, víz alá bukott, csúszdázott, fröcskölt, mindezt fülig érő vigyorral.
Mindeközben bátyó csak térdig ment belemenni óvatosan, de inkább kint leledzett. Hát nem ő lesz a vizilabdás a családban, azt hiszem.
Annyira jó volt, de nagyon kevés volt az idő, Benji a reptéren hazafelé meg is jegyezte, hogy “ez nem volt hosszú idő és maradjunk még”. Másnap pedig már kérdezte, hogy hány alvás még, amíg megyünk Nagyikhoz? Sok még 😦