“Büdi cigi”. Már Benji is tudja. Borzasztó. Richard cigizik, és nem tudom, hogy mit mondjak a fiúknak erről. Eddig nem nagyon figyelte meg, de most el kezdte kérdezni, hogy hol a Daddy, ha Richard kimegy a kertbe cigizni. Én nem akarok erről nagy fejmosást tartatni, ilyenkor csak mondom, hogy kint van, cigizik, nagyon büdi és nem jó dolog.
Múltkor a busz végállomáson szintén vártunk, hogy induljunk, de a vezető leszállt egy cigire. Persze Benji kérdezi, hogy miért nem indulunk és mit csinál a bácsi, mondom, hogy a buszvezető cigizik. “miért?” …”Mert buta, és szívja ezt a büdi cigit”.
Mi lett ebből?
Tegnap Richard ment ki a kertbe cigizni, Benji rám néz és összegez:
“Mami, csak a buszvezetők és Daddyk cigiznek”.

Ó..
“Nem, nem kisfiam, nem mindegyik Daddy cigizik, és nem mindegyik buszvezető. Ez egy butaság dolog, nem jó, nézd meg milyen büdi lesz, majd ha bejön a Daddy”.
“Akkor a Daddy buta?”

…..
Hát én elveszett vagyok. Remélem nem befolyásolja az apjáról kialakított képét, de azt sem szeretném, hogy mert felnéz az apjára (és a buszvezetőkre?) azt gondolja, hogy ez valami jó dolog.
És legfőképp remélem ez hat majd Richardra és végre végre leteszi…

Gyerünk Batman és Robin!

♥ Ráadásul ma még Boldogság napja is van! Állítólag…♥ Nem érdekel, hogy jön a hideg, mert úgyis megyünk haza a 20 fokba, remélem kis palántáim, amiket a hétvégén ültettünk kibírják ♥ Lesz retkünk, paradicsomunk és cukkinink is! És sok-sok szép virágot is ültettünk ♥ Egész hétvégét szinte a kertben töltöttük olyan szép idő volt, melegítette a nap az arcunk, söröztünk, gyerekek be sem akartak jönni (nem azért, mert ők is söröztek…) ♥ Robin egy hét kihagyás után örömmel, sírás nélkül ment bölcsibe, mindent megevett, másfél órát aludt, olyan nagy már ő is! (ezért spec. annyira nem vagyok hálás, mert olyan jó volt amíg volt hurkás babám) ♥ Benji nagyon szereti a könyvtárat, mostanában hétfőként megyünk, és hozhatnak 2-2 könyvet fejenként, konkrétan ugrálni kezd, amikor mondom, hogy odamegyünk ♥ Visszaszámolni Benjivel, hogy hányat kell még aludni ♥ A True Detective sorozat nagyon jó, és a Girls című is, de azt kénytelen vagyok Richard nélkül nézni ♥ egy kis kardamom mag a napi kávéba isteni! Annyira finom ízt ad neki, hogy alig kell bele cukor. Dupla bónusz. ♥ Egészségesek vagyunk!

Azt hiszem itt az ideje, hogy újra a pozitív dolgokra koncentráljak, mert sok volt most a rossz hírből mostanság.
Pedig olyan szépen indult a hét, napsütés, rengeteg idő a szabadban…ezt követte hétfőn a semmiből Robin újabb kruppos rohamja. És utána a többi hír…
Na szóval:
Érzem a tavaszt ♥ Vettünk egy cserepes jácintot, annyira szeretem az illatát, és mindig gyerekkori emlékeket idéz, ahogy a Szarvas Gábor utcai lakás kertjében szedtük a kék jácintot ♥ piros pipacs magokat is ültettünk Benjivel, oviból is hozott egy napraforgó palántát…nagyon szép lesz! ♥ Robin megtanult orrot fújni másfél évesen ♥ Az átköhögött éjszakák előnye, hogy egy hete hallom Robin szuszogását, és néha megsimogat a kis, meleg, puha kezeivel ♥ Sajnos vissza kell mennem teljes munkaidőben dolgozni, de mivel ez egy hálás poszt, több pénz jön a házhoz ♥ Imádom Benji reggeli meséit az autóban, mindig költ valami érdekeset, vicceset, ami felvillanyozza a reggeli indulásokat ♥ annyira nagyon finom sütőtökös, husis tésztát csináltam! ♥ le tudtam futni 4km-t egyben, még az emelkedőkön sem álltam meg, ma megpróbálom 6km-re felvinni az adagot ♥ már csak 12 alvás (ahogy Benji naponta kb 5-ször figyelmeztet rá), hogy megyünk haza! ♥♥♥♥

Dündü…avagy Benji cumija, amit baba kora óta használ este elalváshoz, vagy ha kis megnyugvásra van szüksége, pl repülőn.
Nekem nagyon visszás volt a viszonyom hozzá, amikor még nem volt gyerekem nagyon határozott véleményem volt róla, nem tartottam jónak, nem tetszett, ha egy gyerek szájából fityegett a cumi, és meg voltam róla győzödve, hogy az én gyerekeimnek sohasem lesz. Persze, mint sok más elképzelésem ez is változott miután valóban lett gyerekem. Azok az áldásos csendes percek a cuminak köszönhetően! Bár azért azt megtartottuk, hogy csakik kizárólag alváshoz lehetett használni, az ágyból nem jöhetett ki (kivéve a repülőn vagy hosszú úton).
Ezt nem bántam, mert úgy gondoltam, hogy mivel szoptatni nem tudtam ezt használja a saját megnyugtatására (bár ez csak az én elméletem, amit igazol, hogy Robin, akit viszont tudtam szoptatni, soha nem fogadta el a cumit…bár inkább az angol tudosókra hagyom, hogy bizonyítsák ezt a teóriát), nem akartam Tőle erőszakkal elvenni, inkább vártam, hogy megérjen rá, és maga döntse el, hogy lerakja. (néha azért mondogattam neki, hogy az ilyen nagyfiúk már nem cumiznak, de nem hatott). Egészen tegnapelőtt estéig..
Fürdés után, éppen öltöztettem, ő vette be a szájába a cumit, megjegyeztem, hogy nézze meg mennyire szét van rágva, régi már… Ő bevette a szájába, de láttam rajta, hogy nagyon gondolkozik. 5 perc múlva kivette a szájából, és mondta, hogy “Mami, ma este megpróbálok dündü nélkül aludni” és azzal a mozdulattal odaadta nekem.
Én mondtam neki, hogy jaj az nagyon nagyfiús dolog lenne, de ha kellene, akkor odateszem az éjjeli szekrénykéjére, és ott lesz mellette.
Átmentünk az ágyunkba mesét olvasni, ott elújságolta a plüss rozmárnak, hogy márpedig ő ma nagyfiú lesz és dündü nélkül alszik. Nagyon lelkes volt, de láttam azért, hogy tart tőle. Amikor lefektettem, betakargattam, akkor is megdícsértem, hogy nagyon bátor, ő mosolygott és bólogatott.
Lementem, elújságoltam Richardnak mihez készülődik nagyobbik fiunk, ő is meglepődött…10 perce nézünk már valami filmet, amikor halljuk a kis lépéseit, ahogy jön ki a szobájából. Megyek fel, látom, hogy ott áll a szoba ajtóban megszeppenve. Kérdezem, hogy mi a baj, kéred vissza a dündüt inkább? Ő félénk hangon: “Nem, inkább csak egy Daddy ölelést szeretnék”.
Szóltam Richardnak, aki jött, betakarta, és utána elmesélte, hogy neki is elújságolta, hogy ő márpedig ma dündü nélkül alszik. Richard is megdícsérte, hogy az nagyon nagyfiús dolog lenne, és kijött.
Többet nem jött ki. Elaludt. Dündü nélkül. (tudom, mert este belopództam és meglestem, és a cumi még mindig a kispolcon volt).
Reggel pedig felébredt, és le se esett neki, hogy sikerült cumi nélkül aludni, mondtam neki hogy nézze csak a cumi még mindig a polcon és milyen ügyes, hogy tudott annélkül is aludni. Az a lelkesedés az arcán, amikor rájött! Imádnivaló! Annyira büszke volt magára, és én is rá. Gyorsan Richardnak is elmondta, és mondta, hogy mondjuk el a nagyiéknak is a telefonban. Mindenkinek elmeséltük aznap, és este lefekvés előtt megint lelkesen mondta, hogy ő megint megpróbál cumi nélkül aludni, sőt, most már soha nem fog cumival aludni! Mindezt büszkén mosolygva.
Imádom az én nagyfiamat, és egyben van bennem egy furcsa érzés, hogy valaminek vége van. Valahogy talán a cumi jelentette a kisbaba kort, és most hogy nem cumizik (és mivel Robin soha nem is cumizott), ki kell dobnom az összes cumit, és nem marad kisbabám már :-(( Vége egy kornak, “csak” két okos nagyfiam van, akik egyedül alszanak, egyedül kelnek, és egyre kevesebb szükségük van már rám….

És egy pár kép hétvégéről, Oscarékkal voltunk a Conkers Tudományos Játszóparkban: