Elkaptunk valami influenza szerűt, egész családilag, így nagyon nincs erőnk semmire.
Szegény Benji kezdte vasárnap. Gyanús volt, hogy túl nagy a csend. Általában egy percig sem tud csendben maradni, sőt. Most pedig csak ült, mesét nézett, nem beszélt, nem énekelt, nem bohóckodott. Garantált volt, hogy aznap este köhögve, lázasan ébredt, és csak a mi ágyunkban tudott elaludni. Másnap már nagyon magas volt a láza, és én is elkaptam.
Nagyon rossz egy ilyen vírus, iszonyat le tudja gyengíteni az embert.
De annyira édes gyerekeim vannak. Mivel hétfőn egyedül vagyok velük otthon, és alig álltam a lábamon, csak tévéztünk, vagy fetrengtem a fotelben, és csak felügyelni volt erőm őket. Benji néha odajött, betakart, mondta, hogy ad gyógypuszit, hogy gyorsan gyógyuljak, és nincs mese, ilyenkor tényleg úgy kell csinálni, mintha meggyógyulnék, mert nem akarom lerombolni a gyógypuszi varázslatos erejét. Így muszáj voltam fogcsikorgatva is leülni repülőset játszani.
De délután már annyira fáradt és lázas voltam, hogy muszáj voltam Benjit rávenni, hogy feküdjön le délután aludni, viszont Robin nem aludt el, de felvittem az ágyunkba egy üveg tejjel, lefeküdtem, elbóbiskoltam, míg ő csendben elővett egy könyvet a polcról, mutogatta az állatokat, mondogatta, hogy Da-da, néha rám nézett, amikor látta, hogy csukódik a szemem, odabújt és megsimogatott. Mintha azt mondaná, hogy ne aggódj anya, te csak pihenj, én addig olvasgatok. És így is lett, kb 1 órán keresztül el volt magában, az utolsó fél órában ő is bóbiskolt mellettem kicsit. Tündéri gyerekeim vannak, ez nem vitás.
Nekem pedig lehet lelkiismeret furdalásom, hogy milyen puhány vagyok, egy kis infulenza így ledönt a lábamról, hogy számolom a perceket, hogy Richard érjen haza, más pedig sokkal komolyabb betegségekkel küzd hősiesen, vagy több gyerekkel van otthon egyedül. Úgy látszik nálam alacsonyan van az a bizonyos tűrés küszöb…
Tegnap este Robin ébredt köhögve, így ő került mellém, én pedig csak drukkoltam, hogy nehogy kruppos köhögésbe fulladjon, és a kimerültségem csökkentette, ha arra gondoltam, hogy milyen hálás vagyok, hogy én lehetek az aki gyógypuszikat adhat nekik, és ki kell élveznem ezt az időszakot, hogy az én puszimnak, varázslatos, gyógyító ereje van, mert biztos nem lesz mindig így…