Ebbe beletartozik az is, hogy ellenállok Richard szurkálásainak, hogy “már megint mi ez a konyhapulton”, “gyerekek, pakoljuk el a játékokat”, “most porszívóztam”…stb stb. Tudom, hogy őt genetikailag jobban idegesítí a rendetlenség, de én most ezt tényleg nem tartom fontosnak. Pihizzünk pizsiben, csináljunk kekszet együtt a konyhában, persze kupi lesz. Nem pakoljuk el fél óránként a nagyszobában a játékokat, ha így érzik most jól magukat, legyen. Én pedig vasárnap lassan készülök, inkább ússzon a lakás, de ne legyen idegeskedés. Így állunk. Így sütöttünk mézeskalács szerű sütit, fiúk dekorálták, egész pontosan kettőt. Egyet Dinának, egyet Nagyinak, utána megunták. De még eltörtek 4-5 darabot, beleharaptak még 3-4-be, így csak egy tányérnyit sikerült megmenteni. De karácsonyi hangulatnak jó lesz. Holnap úgyis csinálunk még hókiflit. 

És alig várom a karácsonyt!! És menjen el ez a nagy vihar Anglia felől, hogy simán haza tudjunk repülni 26-án!