Hétfőn este kezdődött, amikor is arra keltünk, hogy Robin üvöltve sír, és úgy veszi a levegőt, mint akit fojtogatnak. Nagyon ijesztő volt, emlékeztem arra, hogy kruppos köhögésnél gyorsan hideg, friss levegőre kell vinni a gyereket (habár nem hallottam ugató köhögést, sőt nem is köhögött, hanem fuldoklott), kivittem, ott sikerült megnyugtatni, és be is aludt a vállamon, így bevittem az ágyunkba, hogy ott aludjon tovább, mert továbbra is nagyon zihálva vette a levegőt. Sajnos kb 1 óra múlva megismétlődött az eset, és nagyon nem lehetett megnyugtatni (ami nem jellemző rá, mert általában egy öleléstől, vagy ha felvesszük felderül), így Richard hajnal 4-kor beindult vele az ügyeletre. Ott megállapították, hogy krupp, kapott szteroidot, és bent tartották megfigyelésre.

Reggel, amikor mentem be már jobb kedvű volt, szórta a vicces, morcos nézését a nővérekre, tologatta a kisvonatot, de továbbra is nagyon nehezen vett levegőt. Amikor kiengették, mondták, hogy figyeljük és ha mégegyszer ismétlődne 48 órán belül irány vissza a kórház. Még aznap este egyszer kelt fel, de nem annyira fulladt, már inkább köhögött és miután megnyugtattuk a friss levegőn, nem kelt fel reggelig. Kb péntekig tartott ez a nehéz, zihálós levegő vétel, és még most vasárnap is folyik az orra, de már szerencsére jobban van. Remélem egyszeri alkalom volt, mert nagyon rossz átélni ezt, és rossz a tehetetlenség, hogy a fiamnak rossz, és én nem igazán tudok segíteni neki.

Azért hétfőn mielőtt mindez történt jó is volt, mert találkoztunk Benji kisbarátjával Oscarral és elmentünk a helyi suliba ahol játékos természetismeret órákat tartanak hétfőnként 1-5 éveseknek. Pont nekünk! Alig voltak, nagyon élvezték a gyerekek. Leveleket kellet keresni a kertben, festeni, levél koronát csináltunk, levél emberkéket ragasztottunk, csupa kreatív dolog, még én is élveztem! Robin pedig addig jött-ment, játszott, élvezte ő is nagyon. Mit sem sejtve mi vár ránk még aznap este…