Balatonnál és a többi

Immáron már Angliából jelentkezem, szombaton jöttünk vissza, jelenleg éppen átállós depressziós fázisban vagyok. Elég nehéz ilyenkor az első 2-3 nap, mert nagyon visszavágyom. Persze ezt az angol verzióba nem írom bele, de minden jobb otthon, süt a nap, körbevesznek minket a barátok, rengeteg a program, a nagyszülői szeretet és a szülői segítség is egészen más, minden sokkal természetesebb és kevésbé formális, mint itt. Nagyon hiányoznak. 2-3 nap és túllendülök, holnaptól indul az új munkarend is, 3 és fél napban fogok dolgozni újra, Benji pre-school-ba megy, Robinra egyenlőre még Jayne vigyáz, de jövőre ő is bölcsis lesz. Jaj 😦

De ne szaladjunk előre, meg kell itt örökíteni, hogy milyen jó is volt otthon. Adriéknak hála sikerült Balatonfüredre is lejutni, meglátogattuk Veráékat, akinek már csak 2 hete van szülésig, jó volt velük is találkozni. Habár az idő nem volt a legjobb, azért én és a vízbarát gyerekem így is megmártóztunk még Richard és a vízfrászos gyerek homokoztak. Volt lángos, keszeg, fagyizás amíg a fülünkön jött ki, és mivel egy egy-légterű kis lakásban voltunk, altatás után kiszorultunk a kis teraszra borozni-sörözni, és “rákényszerültünk”, hogy egymással beszélgessünk, ami elégg ránk fért.

Veresegyházi Maciparkban is jártunk:

És az új Erzsébetligeti strandon (illetve lehet, hogy csak számomra új). Meglepetésünkre inkább Robin félt a víztől (eleinte) és Benji élvezte nagyon (mondjuk segített, hogy Dinával cápásat játszottak). Egyébként nagyon jó lett a strand, nem voltak sokan, bejárható, tiszta vizű, csak kicsit drágállottam.