Nagyon szeretem, ha esküvőre vagyunk hivatalosak. Szeretem a légkört, csodálni a díszleteket, a párt, élvezni, hogy mindenki boldog. Nagyon örültem, hogy Gyöngyiék meghívtak minket is az esküvőjükre, ami teljesen kielégítette a “csodálás hiányom”. 🙂
Ő, mint menyasszony gyönyörű volt, de nem is gondoltam, hogy máshogy lesz, mert amikor nem menyasszony, akkor is gyönyörű. A ruha meseszép volt, nagyon illet a helyszínhez, a Visegrádi palotához, ami kicsi és meghitt volt egy esküvőhöz, de mégis pompás és díszes. Oda még Robint is elvittük, így látta élete első esküvőjét (a palotában már volt, csak nem sokat láthatott még a hasamból egy évvel ezelőtt).
Benjinek el kellett magyarázni, hogy mi az az esküvő, amíg várakoztunk, mondtuk neki, hogy majd jön a menyasszony, aki szép fehér ruhában lesz. Amikor vonultak be, mutattuk, hogy nézd, itt a menyasszony. Ránézett, majd rámutatott egy fehér zakós férfire:
– Nézd Mami, ott egy másik menyasszony! (hát igen, lehet azzal kellett volna kezdeni, hogy a menyasszony az esetek többségében nő, és egyszerre csak 1 van jelen…)

Másikat is alkotott, amikor az anyakönyvvezető mondta a beszédét, és ahhoz a részhez ért, hogy húzzák egymás ujjára a gyűrűt, ami a végtelenséget szimbolizálja, hiszen nincs se kezdete, se vége. Ezt elkaphatta Benji, mert hangosan felkiáltott:
“Mami, még nincs vége! Még nincs vége! Nincs vége!”
Még az anyakönyvvezető is mosolygott.

A szertartás után hazavittük Edinának Robint, mi pedig visszamentünk az Udvarház étterembe, ahol a lagzi volt. Nem is ismertem eddig ezt a helyet, ami igazán kár, mert gyönyörű helyen van, fent a Hármashatár-hegy tetején meseszép panorámával Budapestre. Annyi angol rokont láttunk már Pesten vendégül az elmúlt években, milyen jó lett volna onnan fentről megmutatni a kilátást. (na majd legközelebb).
Benji a lagzi alatt meglepően jól viselkedett, talált magának egy kis barátot, egy nagyon cuki kislány, Lili személyében, akivel elfutkároztak együtt. Várta a tortát, de nem tudott olyan sokáig fent maradni, így az utolsó órában elnyomta az ölemben az álom, így én csak egy-ültő helyemből tudtam csodálni a történéséket. Pont a közelünkben rendezett be Tomi (ugyanaz volt a fotós és a ceremóniamester, mint nálunk) egy rögtönzött műtermet, ahol lehetett a párral fotózkodni, vicces parókákkal, szemüvegekkel, boákkal. Szerintem baromi jó képek lesznek, nagyon kíváncsi vagyok rájuk!
Nagyon sokat nosztalgiáztam is közben a mi 5 évvel ezelőtti esküvőnkön, és, hogy milyen jó lenne még egy esküvő csak a buli kedvéért 🙂
Mindenesetre mi nagyon jól éreztük magunk, és sok-sok boldogságot BudaGyöngye!

Ki vezet kit?

Egy kis szoknya igazítás

Éljen az ifjú pár!

Szerencsésen megérkeztünk Magyarországba és egyúttal az igazi nyárba. Egyenlőre még csak hárman, R majd 22-én jön majd utánunk. A repülőutat is túlvészeltem úgy, hogy csak én voltam az egyedüli felvigyázó. Benji már igazi nagyfiú és sok mindenben lehet rá számítani, de biztos az is sokat számított, hogy nagyon lelkes volt és már alig várta, hogy megérkezzünk. Még javában az égben voltunk, de ő már látta a Papit…
Az elmúlt két napban be nem állt a szája, én nagyon látom, hogy már most sokkal több magyar szót használ szerencsére. A kis vízimádónk pedig minden kis pillanatot kihasznál, hogy vízbe kerüljön. Valamiért lázas volt tegnap előtt, de remélem csak múló vdszély volt..

Megtalálta a legkisebb vizet, ahol pancsolhat…

Szabadság előtt a munkát befejezni és időben átadni a helyettesnek ♥ Alvásokat visszaszámolni Benjivel reggel, este az utazás előtt ♥ Már csak 1-et aludni ♥ Megdönteni a beragadt 5.5 km futást, és végre 7.6km-t futni ♥ ha bármelyik étkezésnél nincs hiszti ♥ napsütésben babakocsival sétálni ♥ a Last Leg című chat show, nagyon vicces…♥ pattogatott kukoricát lábosban pattogtatni átlátszó fedő alatt, miközben a gyerekek ujjongva várják, hogy melyik pattan következőként ♥ friss, meleg pattogatott kukoricát enni a fotelben egy tálból, a két oldalamon a két fiammal

Vasárnap Jaynéknél ünnepeltük Robin és Danny 1. szülinapját. (kicsit másnaposan, mert előtte mi is, Katy-ék is buliban voltak, így jobban dőltünk jobbra-balra, mint a gyerekek).
De jó volt látni a nagymamákat együtt, ritka pillanat. Próbáltunk is képet csinálni a 4 dédunokával, de egy képbe terelni őket lehetetlen vállalkozás volt. Ezek lettek a legjobb képek, a készített kb 25-ből..
A tortát én csináltam, most répatorta lett, szerintem nagyon finom lett 🙂

Újabb hálás csütörtök, de ma nem is lehet kérdés miért adok hálát. Ma 1 éves kis Robinunk, aki a 12 kg-jával, 76 centijével nem is olyan kicsi már.
Írhatnék csupa közhelyt, hogy milyen hamar eltelt az év, és olyan gyorsan felnő, és milyen jó, hogy itt van velünk, persze mindez nem is kérdés. Minden így jó, ahogy van, még ha néha nagyon próbára teszi az amúgy se nagy türelmemet a két gyerekes lét, és örökös időhiányban szenvedek. Egyszerűen már nem tudom elképzelni, és valahogy nehéz is visszaemlékezni már az 1 gyerekes létre. (azon kívül, hogy “ó Istenem, mit találtam én nehéznek egy gyerekkel”!.
Kicsit féltem attól, hogy hogy fogok bírni két fiúval, hogy majd a fejemre nőnek, de igazából nincs panaszom. Imádom nézni őket, ahogy elcsibészkednek együtt, és imádom, hogy Bobin olyan tűzről pattant, merész, csibész, betyár. Jó, hogy nagyon különböznek, mert így Őt is olyan izgalmas felfedezni, mint a bátyját, érdekes, ahogy egyre többet megmutat a kis személyiségéből.
Nem tudom, hogy örüljek-e, vagy essek kétségbe, de nincs benne félelem érzet, szereti feszegetni a határait (és a miénket), ugyanakkor nagyon bújós, jön és puszil (most még inkább nyal vagy harap), bucázik, imádnivaló.
Ma egyébként nosztálgiáztam sokat magamban, hogy mi volt egy évvel ezelőtt (és, hogy a császáros sebem még mindig nem halványodott), és olyan furcsa, hogy, amikor letettem délután aludni úgy f2-kor, kb 1 órát szokott aludni, de most már f4-kor már nézem az órám, hogy mi van már. Erre pont 16.04-kor felsír, pont abban az órában és percben, amikor született. (tényleg. nem csak sztorizok). Persze szétpusziltam azt a gyönyörű, pihe-puha arcát, hogy pont most jelez!

Csináltam neki pici köles-túró-barack tortát, amiből már délben evett (öööö..ettünk) egy kicsit, így estére egy karikányit vágtam ki neki belőle, hogy mégis legyen ünneplés. Habár vasárnap lesz a családdal, és biztos vagyok benne, hogy otthon anyuéknál is lesz ünneplés egy hét múlva…(nem lesz torta hiánya)
Ajándékot is kapott sokat, Marina is átjött köszönteni, így mini-buli is volt, habár azért lelkiismeret furdalásom van, hogy Benjinek volt nagy családi összejövetele az 1 éves szülinapján. Remélem Bobin nem hányod majd a szememre, ha nagy leszel, de most nem úgy jött ki a lépés, aminek főleg anyagi okai vannak…
A lényeg, hogy lesz még legalább 50 évünk együtt, hogy bepótoljuk!!
Isten éltessen sokáig Kisfiam!