Olyan szerencsénk volt/van, hogy Richard nagybátyjáéknak vagy egy kis álló lakóautójuk Dél-Angliában, és amíg itt iskola idő van, ők nem mennek le, így üresen állt és megengedték, hogy addig mi lemenjünk egy, csütörtöktől-hétfőig tartó hosszú hétvégére.
Duplán szerencsénk volt, mert Angliához képest iszonyat jó időt fogtunk ki végig. Tűzött a nap, meleg volt a lakóautóban, de nem panaszkodom, mert tényleg minden jól alakult.
Benji már napokkal az indulás előtt számolta, hogy a nyaralásig még meddig kell aludnia, és annyira lelkesen várta, pedig nem hiszem, hogy lenne fogalma arról, mi is az a “nyaralás”.
A vízbe önmagát nem meghazudtolva nem mert belemenni, ha a hullám hozzáért a lábához rohant vissza a homokos részre.
De a homokozást, kis hal keresést, fagyizást nagyon élvezte. Annak ellenére, hogy délután nem aludt, nagyon jól bírta, sokat sétáltunk és ő is bírta nyafogás nélkül, igaz sokszor olyan lassan jött, hogy szinte már állt…
Robin önmagát nem meghazudtolva imádta a vizet, pancsolt, megevett vagy fél kiló homokot, imádta, ha halat ettünk, és tőle szokatlan módon reggel 8-9-ig aludt, amire abszolút nem volt panasz. Ő is egyébként minden hiszti nélkül bírta a sétákat (a hisztit szegény Richard produkálta, aki általában a hátán-ami első nap jól leégett a “nemkellanapkrémígyleszbarna” hülyeség miatt- cipelhette a 12 kilóját..)
De inkább beszéljenek a képek:

Hajóztunk is, sőt fókát is láttunk!

A híres homokcápa…

A lelkes, és a kevésbé lelkes rákvadász

A kifogott nagy rák

Itt is ott a rák

….viszont rengeteg lépcső vezetett le-fel, és persze, hogy a legtetején felejtettem a pelenka táskát, amiért Richard hősként visszamászott.

Hazafelé kidőlten