Már régóta tervezem ezt a bejegyzést, hogy kell-e, nem kell-e bilire szoktatni a gyerekeket. Aztán addig húztam-halasztottam míg nálunk is megoldódott a dolog. Szóval a lényeg a lényeg, hogy nem kell, mert ha megérnek rá, egy hét és hipp-hopp lekerül a pelus.

Igazából nem csináltunk semmit, fürdés előtt néha kérdeztük, hogy ráül-e, vagy sem, néha ráült, jött is, néha meg nem akart és nem erőltettük. Egyedül a környezettel kellett “megharcolni”, meg nyomással, hogy “na még mindig pelusos?”, “az én lányom már 1.5 éves korától bilizik”, “rá kéne minden reggel ültetni a bilire” stb stb stb. Viszont én tudtam, hogy nem fog pelusban érettségizni.

És lőn. Kb. 3 hete szóltak a bölcsiben, hogy a héten mindig szólt, ha kellett pisilnie, és mi lenne, ha másnap úgy vinnénk be, hogy nem adunk rá pelust, csak vigyünk plusz ruhát. Először megijedtem, mert nem hittem el, hiszen otthon nem szólt még, csak kakihoz, de gondoltam ám legyen. Másnap úgy vittük, csak egy baleset volt, és utána otthon is szólt már, és követelte a sok “Good Boy” matricát, amit a bölcsiben szoktak adni, ha szólt és bilibe pisilt. Így végül is 1 hét leforgása alatt szobatiszta lett. Ebbe beletartozik, hogy 2 napig vissza is adtam rá a pelust, mert először nem szólt itthon. Mégse zavarta össze. 3. napon levettem újra.
Sőt este még mindig ráadom a pelust, pedig mindig száraz reggel, de még nem volt időm vízhatlan lepedőt beszerezni ha mégis történne baleset. A matracot meg fogalmam sincs hogyan mosnám ki.

Ennyit a nagyon okos és ügyes nagyfiamról. Borzasztó büszke vagyok rá!

A kisebbik fiam is nagyon ügyes, mert végre, végre kinyomta az első fogát, sőt, egyszerre kettőt. Egyet felül, és egyet közvetlen alatta. Mostanában felfedezte, hogy tudja csikorgatni őket, nagyon vicces. És annyira tündéri, ahogy azzal a két pici fog kezdeményével rötyög. Imádom!