Nagyon jó volt, habár tudom, hogy most anyagilag megterhelő volt nekik, de olyan jó volt, hogy itt tudtak lenni velünk. Most öt nappal a hazautazásuk során kezdem csak megszokni azt csendet (már amilyen csend 2 “mindenlébenkanállal” lehet), amit maguk után hagytak…

Külön jó, hogy pont Benji szülinapján is itt tudtak lenni, és habár anyagi okok miatt annyira most nem tudtunk kirándulni, azért mégis tartalmasan telt, bár lehet Apu a napi boltba járkálást és Anyu a napi főzéseket nem gondolja annak… 🙂

Azért voltunk veterán autó kiállításon, a csatorna melleti kis pubban, Apuék horgásztak is, Dinálval Birminghamben botránkoztunk, Benji zsúrján kisvonatoztunk (angolosan esőben), sárkányt eregettek, kismotoroztak.

Mindenesetre mikor pakoltak Benji megjegyezte, hogy ő is megy repülővel 😦
És mikor hazamentek meg kellett tanítani neki, hogy mit jelent az, hogy valaki hiányzik neked. Most is ha este kérdezem, hogy hiányoznak-e neki a Nagyiék, mondja, hogy igen, és műsírással mondja, hogy “sírok”. (gondolom azért, mert mondtam, hogy nekem is hiányoznak és szomorú vagyok.)

Tegnap este pedig kicsit meghasadt a szívem, hogy mikre emlékezik. Jön be hozzám este a fürdőszobába, hogy nézzem, hogy dob puszit “Nagyinak” és fújja a kis tenyerével, majd Papinak, Dinának is sorban.
Kérdezem, hogy Csodának nem dob? (ő a kutyánk otthon, és mostanában egyébként ő lett a képzeletbeli pajtása)
Mosolyog és neki is fúj egyet, majd mondja, hogy Mosoly cicának is dob.
“Jaj, de örülnek otthon a nagyiék!” – mondom, erre ő felemeli a kis mutatóujját és szemrehányóan mondja, hogy:
“Nem még! Van másik cica is!!”
(A szomorú ebben az, hogy ennyire nem vette észre, hogy szegény Szaffi cica pont akkor halt meg, amikor otthon voltunk. Végülis jó, hogy nem tűnt fel neki, de reméltem elfelejti majd…)
Így dobtunk Szaffinak is egy puszit, és utána már elégedetten ment el aludni…

Már három hete, de még nem volt időm bepötyögni, na de most, hogy itt vannak Anyuék!

Már nagyon készültünk erre a szülinapra, mert ez az első, amit már meg is értett. Már napok óta visszaszámláltunk, hogy még mennyit kell aludni a szülinapjáig, és mondogatta is, hogy 3 éves, és 3 gyertyája lesz.

Már régóta tervezem ezt a bejegyzést, hogy kell-e, nem kell-e bilire szoktatni a gyerekeket. Aztán addig húztam-halasztottam míg nálunk is megoldódott a dolog. Szóval a lényeg a lényeg, hogy nem kell, mert ha megérnek rá, egy hét és hipp-hopp lekerül a pelus.

Igazából nem csináltunk semmit, fürdés előtt néha kérdeztük, hogy ráül-e, vagy sem, néha ráült, jött is, néha meg nem akart és nem erőltettük. Egyedül a környezettel kellett “megharcolni”, meg nyomással, hogy “na még mindig pelusos?”, “az én lányom már 1.5 éves korától bilizik”, “rá kéne minden reggel ültetni a bilire” stb stb stb. Viszont én tudtam, hogy nem fog pelusban érettségizni.

És lőn. Kb. 3 hete szóltak a bölcsiben, hogy a héten mindig szólt, ha kellett pisilnie, és mi lenne, ha másnap úgy vinnénk be, hogy nem adunk rá pelust, csak vigyünk plusz ruhát. Először megijedtem, mert nem hittem el, hiszen otthon nem szólt még, csak kakihoz, de gondoltam ám legyen. Másnap úgy vittük, csak egy baleset volt, és utána otthon is szólt már, és követelte a sok “Good Boy” matricát, amit a bölcsiben szoktak adni, ha szólt és bilibe pisilt. Így végül is 1 hét leforgása alatt szobatiszta lett. Ebbe beletartozik, hogy 2 napig vissza is adtam rá a pelust, mert először nem szólt itthon. Mégse zavarta össze. 3. napon levettem újra.
Sőt este még mindig ráadom a pelust, pedig mindig száraz reggel, de még nem volt időm vízhatlan lepedőt beszerezni ha mégis történne baleset. A matracot meg fogalmam sincs hogyan mosnám ki.

Ennyit a nagyon okos és ügyes nagyfiamról. Borzasztó büszke vagyok rá!

A kisebbik fiam is nagyon ügyes, mert végre, végre kinyomta az első fogát, sőt, egyszerre kettőt. Egyet felül, és egyet közvetlen alatta. Mostanában felfedezte, hogy tudja csikorgatni őket, nagyon vicces. És annyira tündéri, ahogy azzal a két pici fog kezdeményével rötyög. Imádom!

Hétvégén 10 hónapos lett mini Bobin, aki nem is olyan mini. Sőt. Kb. úgy 11 kg lehet (egy hónapja volt 10.5), de nagyon kis guszta teste van, vállas, husi, harapdálni való.
Imád meztelenkedni, ahogy lekerül róla a pelus, uccu, nekiiramodik és alig lehet elkapni, csak röhög, vagy hisztizik ha öltöztetni próbáljuk. A meztelen lét imádata még mindig megmutatkozik abban is, ahogy fürdik: rötyög, csapkod, kacag, fröcsköl, és nem szeret kijönni a kádból (bátyja totál ellentéte, aki mai napig visít hajmosáskor, és nem örömében)

Az elmúlt két hétben elkezdett mászni is, és már nagyon gyorsan megy neki (főleg ha meztelen, lásd fent :-)) Már állásba is fel tudja húzni magát az asztalon kapaszkodva, tapsol, gagyog, integet.
Foga még mindig nincs egy sem, de egy hónapja már minden nap azt hiszem, hogy na már nincs sok hátra, mert annyira be van dagadva az ínye. Ráadásul az elmúlt három este sírva kel fel éjszaka, és alig lehet megnyugtatni. Tuti a foga. (aztán jövök változatlanul egy hét múlva).
Viszont a pürés kaja nem kell neki, csak amit rágni lehet! Na de hát ha nincs mivel?! Akkor aggódós anyuka egyfolytában lesi éppen mit nem tud lenyelni egyben…ej.

Kis vörös haja sajnos kezd szőkülni a tövénél, így úgy néz ki, hogy szöszi lesz.

Hétvégén megint szép, napos idő volt (ritka az olyan, hogy itt jobb idő legyen, mint otthon…), kertészkedtünk, Tamworthbe is belátogattunk a játszóra, ahol egy kis vidámpark is volt, Benji felmerészkedett Richarddal a kis repülőre (kész csoda).