Végre megint kisütött a Nap! Richard pont dolgozott a hétvégén, ráadásul egy hete Jayne-éknél lakunk, mert tetőt újítanak fel náluk, viszont ők elutaztak. Így legalább mi is mini-nyaralunk.
Mivel Richard nem volt otthon, Katy-ék felajánlották, hogy menjünk el Sutton Parkba együtt. Nagyon jól sikerült, Benji rengeteget futkosott, focizott, fára pisilt (a pelust elhagytuk, de erről majd lesz egy másik poszt, ha lesz időm), piknikeztünk, fagyit ettünk. Teljesen ki is dőlt ma este, nem kellett extra mese, gyorsan elaludt és fél órával korábban.
Bobin pedig leégett szegény, mert kis puha bőre nincs hozzá szokva még ehhez a tavaszi naphoz sem.

Egyre jobban foglalkoztatja Benjit mostanában a barátság gondolata. A kisautók is csak párban járnak, megmondja, hogy a kéknek a Ferrari a barátja, vagy a markoló éppen a Colás kamionnal spannol.
A plüssöknek is megvannak a kiérdemelt barátai, azt is tudom, hogy a bölcsiben a Harry és Olivia a barátai, de a Declan nem.
Múltkor néztük a esküvői képünket, amelyiken mindenki rajta van, sorba vettük az embereket, akiket felismert rajta, majd Doug-ra mutatva megkérdezte, hogy ő kicsoda. Mondom a Daddy legjobb barátja.
Eltelt egy-két perc, tettünk-vettünk, majd rám néz:
– Mami?
-Tessék?
– My best friend is Dina. (az én legjobb barátom Dina)
De ezt olyan kedvesen aranyosan mondta, hogy kedvem volt felemelni és szétpuszilni azt az okos fejét.
(Kár, hogy az érintett nem látta…)

Igaz, hogy vonatozott már, de olyan igazi, gőzmozdonyos vonaton, amilyenek a könyvekben is vannak még nem voltunk.
Régóta szerettem volna már megnézni a Severn Trent Valley gőzmozdonyt, mert olyan csodás vidéket jár be, csupa szép képeket láttam katalógusokban róla. Nem is csalódtam, mert igaz, hogy csak 2 megállót mentünk, de az is nagyon szép volt, utána sétáltunk egy kis pubig, ahol megebédeltünk, láttunk egy ingyenes makett vonat kertet, ahonnan Benjit alig lehetett elrángatni, vagy 20-szor kellett megnézni, ahogy a vonat átjön az alagút alatt. A vonatmán bácsiknak, akik önkéntesként fenttartják ezt a terepet mindenesetre nagyon hízelgett ez az érdeklődés.

Benéztünk a múzeumba is, ahol régi gőzmozdonyok vannak kiállítva, mert az volt kiírva, hogy lesz Peppa és George, de a jegy baromi drága volt, így magyar módra beslisszoltunk, mert kapóra jött, hogy Benji berohant, mi csak “elfelejtettük” kihozni.
Ezer hála, hogy nem fizettünk semmit, mert csak egy George-nak beöltözött ember körözött egy kis kordonon belül és fényképezkedni lehetett vele. Amit persze Benji nem akart. Illetve nem mert.