Viszonylagos rövid időre ugyan, de mind a négyen haza tudtunk menni. Nagyon jót tett ez nekem, mert kezdtem telítődni az angol idővel (tudom, tudom, hogy otthon is rossz idő volt, de a képzeletemben ott mindig süt a nap) és erősödött a honvágyam. Lufthansás átszállásos megoldással repültünk haza, mert így olcsóbb volt. De klasszisokkal jobb, mint egy fapados az átszállás és várakozás ellenére. Kedvesek a stewardessek, ajándékot kaptak a gyerekek, nincs csomag limit, a lábainknak van hely…stb.

Otthon is folytatódott a jó sorozat, mindenkivel sikerült találkozni (kivéve Veráékat sajnos…de lassan a Balatonhoz már annyi lejutni, mint egyikünk repülőjegye…), sokat játszottunk a gyerekekkel, nyertünk egy kicsit a lottón, eljutottam háromszor futni, voltunk úszni és pancsolni Benjivel, hátha megszereti a vizet (az akció nem mondható sikeresnek, kb 10-90 a vízben és a szárazföldön töltött idő aránya, de haladunk…
Szegény Bobin nem jöhetett velünk (pedig ő biztos nagyon élvezte volna a vizet), mert rajta pont az ottlétünk alatt jött ki a bárányhimlő. De elég jól viselte pedig jobban bepöttyösödött, mint Benji.

Jól telt nagyon, és rossz visszajönni, pláne, hogy a fél ruhatáromnak otthoni öblítő illata van, amit Anyu szokott használni, így most csak kínoz ez az otthon-illat amíg újra nem mosok…

Ibolya parfüm készítése ibolya szedéssel kezdődik…

Lego boltban

 Már hazafelé a repülőn, agyon dícsérték őket a körülöttünk ülők, hogy milyen jó gyerekek