Avagy hóból jöttünk, hóba érkezünk.
Hazajöttünk anyu segítségével egy kis galiba után miszerint sikerült elnéznem az indulás időpontunkat, és szombat helyett pénteken indult a gépünk, és ezt sikeresen csütörtök reggel sikerült észrevennem mielőtt lekéstük volna. Mindenesetre így is volt pánik és sírás-rívás, hogy nem tudok normálisan senkitől elbúcsúzni, rohanni kell stb. Félig annak drukkoltam, hogy essen végül akkora hó, hogy otthon maradjunk. De nem esett. Szerencsésen megérkeztünk, Richard már kint várt minket a reptéren, Benji karjaiba rohant (el lett felejtve, hogy a repülőn inkább James-t akarta látni, mint Daddyt ki tudja miért).
Viszont itt már akkora hó esett (5cm!), hogy megbénította a forgalmat és 1.5 óra helyett 3 lett a Lutonból hazafelé az út.
Most is óriási a hó, és most meg azon drukkolok, hogy holnap akkora hó essen, hogy anyu ragadjon itt 🙂

Benji rengeteget fejlődött az otthonlét alatt, nagy dumás, két nyelven, habár keveri még a kettőt. Számol, A-d-ig felismeri a betűket. Aggódióom azért, hogy most, hogy visszajöttünk nehogy visszaessen a magyar beszédben, mert teljesen más amikor magyarul magyaráz valamit. Pláne, amikor odabújik, átöleli a nyakam és azt mondja, hogy “így szeretlek”, és megszorít. Ritka érzelemkitöréseinek egyike, de olyan jó. Mostanában egyébként mindenhez én kellek, gondolom az otthonlét miatt.

Robin továbbra sem alszik jól, de elkezdtük a hozzátáplálást almával amihez nagy reményeket fűzök, és most már össze is kéne költöztetni őket egy szobába, de amíg 3-szor kel este addig ez lehetetlen vállalkozás. Nagy vigyori ő is egyébként, és úgy 9kg. (Richard mérte csak meg úgy, hogy ő is ráállt a mérlegre). Kedvenc időtöltése a fürdés. Egyszerűen imádja a vizet, csapkod, rugdos, fröcsköl, röhög, nem érdekli ha víz meg szemébe, szájába, csak röhög, röhög és röhög.

 Már itthon lapátolja. Rendszerető természete imádja, bezzeg a szánkózásra nem tudtuk rávenni, csak húzatja magát, apró dombon sem mer lecsúszni és kétsébe esik ha hó éri a kezét…

A bohóc és a genszter.