Benjivel pattogatott kukoricát eszünk. Ő minden egyes darabot, amit a szàjába vesz, megnéz majd közli, hogy szerinte mi az. Az elején még érthető volt, hogy az egy virág vagy egy lepke, aztán jöttek a furábbnál furább alakok, mint béka, kutya, sas…de némelyik még így is felismerhető volt.
De amikor egy kis kerek kukoricat hozott oda, hogy az egy nyuszi, muszáj voltam visszakérdezni, hogy hol a füle, mire értetlenül rámnéz, hogy “hát elveszett!”
hát nincs fantáziám 🙂