Mármint ami Robin alvását illeti. Semmi nem segít. Tudom, hogy sokan azt mondják, hogy fogadjam el, ő ilyen. De nem tudom. Egyrészt megbomlik az agyam a kialvatlanságtól, elsárkányosodom, semmire sincs időm. Kettő, ha 5 hetes korától 3 hónapos koráig végig aludta az éjszakát, akkor valami csak történt, hogy megváltozott. Próbálkozunk, próbálkozunk. Ide-oda tesszük az etetést, több tápszer, kevesebb tápszer, hálózsák, járkálás…stb stb. De egyenlőre Robin kitart és 1 körül, 3 körül, 5 körül, majd reggel 7 és 8 között felkel. Nappal nem sokat alszik. 

Ráadásul Edina is megy haza holnap, így még annak az esélye is úszik, hogy itt-ott lopjak egy-egy óra alvást. De majd csak lesz valahogy.

Pozitív, hogy a vállam javulgat, napról napra magasabbra tudom emelni és kicsit jobban terhelni. Jó az is, hogy Richard kivételével megúsztuk a hányásos vírust, mégis csak hatott, hogy 2 napig fertőtlenítő kendővel jártam a lakást… 

Viszont Benji így is megfázott valahogy, így nem nagyon evett két napig és nyomott volt a hangulata, de most már ez is rendeződni látszik.

Múlt hétvégén eljutottunk a közeli vidámparkpa, ahol van Thomas Land, és be volt ígérve egy Karácsonyi varázsvilág is, amit végül kihagytunk, mert plusz 7 font lett volna és kígyozott a sor, hogy a szegény félénk gyerekek beülhessenek Santa ölébe.

Hozzánk magyar hagyományok szerint 5-én este jött a “Mikolás”, amikor fürdött pont akkor ment el a szánjával, rohant be a szobába, de már csak a fényét lehetett látni, és persze ott hagyott egy kis csomagot a kiscsizmában. Annyira aranyos volt Benji, tátott szájjal, csillogó szemekkel hallgatta a történetet, olyan aranyos ártatlan, bárcsak meg lehetne őrizni ezt a varázst. Lefekvés előtt még ötször elmeséltette, hogy mit csinál a Mikolás, és igen, Zanderhez is megy.