Borzasztó rendmániás lett a nagyobbik. Illetve az, hogy ha az akar lenni. Ha játszik az autókkal, akkor mindegyiket sorrendbe rendezi, egy vonalba állítja, mindennek egyfelé kell nézni. Ha legózik, csak egy fajta elemeket lehet egymásra tenni, ha valami rákenődik az ujjára, azt gyorsan le kell törölni, az asztalt is, de azt csak azért, hogy elhasználhassa a popsi törlőkendőket…
Bár lehet ezt a fajta precizitást, ami azért rendetlenséggel párosul tölem örökölte. Emlékszem, amikor otthon színsorrendbe tettem anyuék könyveit amik persze író és téma szerint voltak rendszerezve…vagy a suli könyvtárban azt a színes útikönyveket (már nem tudom milyen sorozat volt) szintén átrendeztem ABC sorrendből, színsorrendbe…a könyvtáros néni boldog volt…
A kisebbik pedig betöltötte a 12. hetet, megkapta a következő két szuriját, amit mindketten hősiesen vettünk. 6250g, 61cm. Szépen gyarapszik, megdícsérték, és megcsodálták.
Már nem csak a kezét szereti csodálni, hanem a bal lábát is. Addig emelgeti a kis székben, amíg bele nem kerül a látóterébe, és akkor ott nézegeti, nem is tudja eldönteni, hogy akkor most a keze vagy a lába tetszik jobban.
Már csak 3-at kell aludni, és megyünk haza, “Dina segítség” megérkezett, Benji le sem száll róla azóta sem, és persze most mindent Dinának kell csinálnia.
Nagypapi pedig küldött egy szuper markolót, amit szintén nem lehetett első nap kivenni a kezéből, és ennek a finom vacsorám látta kárát, illetve az én súlyom, mert nekem kellett megenni. Ej Ej Nagypapi, biztos csuklottál….
Egy boszorka van.....Három fia van.... 