Nagyon szeret segíteni a barna szemű kis nagyfiúnk, így tegnap palacsintát sütöttünk, ami nagyon tetszett neki, csak egyszer merte a kész palacsinta halomra a nyers tésztát így viszonylag kisebb takarítással megúsztuk.
A legjobb öröm viszont az volt amikor leült az asztalhoz és elkezdett tapsolni, hogy Juhéé, pacsinta! Joghurttal be is vágott rögtön kettőt. És persze mindent egyedül kellett csinálni, megkenni, összesodorni és csöpögve két kézzel, két pofára megenni.
Robinnak meg végre megérkezett az útlevele (ami mellesleg nagyon speckó, modern darab) így október 31-én megyünk haza! Juhéééé! (…..pacsinta)
Egy boszorka van.....Három fia van.... 